A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Kalicz Péter - Gribovszki Zoltán - Kucsara Mihály (NYME EMK) - Mészáros Imre (Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Zrt.): Szűrőmező szükségessége és lehetősége a balfi szennyvíztisztító telep kiegészítésére
17 5. Záró gondolatok Jelen tanulmány a tisztított szennyvíz utótisztítását szolgáló vízi-növényzetes szűrőmező létesítésének szükségességével és lehetőségével foglalkozik, a balfi szennyvíztisztító telep belső technológiájával nem. A 2. fejezetben, a telepet „fekete doboz”-nak tekintve, csak az érkező és a tisztított szennyvíz mennyiségi és minőségi paramétereit értékeltük. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a tisztítási folyamat hatékonyságának növelése érdekében, „kívülről” is tehetünk egy észrevételt, mégpedig a mintavételezés jelenlegi gyakorlatával kapcsolatban. A jelenlegi mintavételezési gyakorlat ugyanis nem teszi lehetővé a tisztítatlan és a tisztított szennyvíz adatainak közvetlen összevetését, s a tisztítási technológia és hatékonyság folyamatos értékelését, s így befolyásolását. Mivel a mintavételezés ugyanazon a napon történik, ezért a tisztítatlan és a tisztított szennyvíz adatai nem tartoznak össze. A tisztítatlan adatokat a következő napi tisztított, a tisztított adatokat pedig az előző napi tisztítatlan adatokkal lehetne közvetlenül összevetni, de ilyenek nincsenek. A jelenlegi adatok ezért csak önmagukban értékelhetők és csak az átlagos értékek hasonlíthatók össze. Az átlagszámok viszont csak akkor alkalmasak a határértékekkel kapcsolatos minősítésekre, ha az adattartományuk viszonylag szűk, ami nem jellemző a tisztítatlan, de a tisztított szennyvízre sem. Az utólag számított átlagok nem alkalmasak az operatív beavatkozások támogatására. Az átlagok csak a dolgok utólagos konstatálására és regisztrálására használhatók. Két változtatás javasolható a mintavételezésben: A szennyvíztisztító telepre érkező tisztítatlan szennyvíz mennyiségén kívül egyes paramétereket is (nitrogén, foszfor) naponta kellene mérni, valamilyen gyorsteszttel. A tisztítatlan és a tisztított szennyvíz heti gyakoriságú mintázását egy nap eltolással kellene megtenni, hogy az adatokat összetartozónak lehessen tekinteni. Az első javaslat a napi szinten, a második pedig a heti szinten való beavatkozást tenné lehetővé a tisztítási folyamatba. Feltéve, hogy mindez műszakilag lehetséges. Mindennek persze anyagi vonzata is lenne, de úgy gondoljuk, hogy ez a kérdéskör sokkal inkább szakmai (műszaki), mint gazdasági jellegű. A balfi szennyvíztisztító telep tisztítási hatékonyságának növelése, egy vízi-növényzetes szűrőmező létesítésével, alapvetően a Fertő-tó védelme érdekében történne. A Fertő-tó vízminőségét azonban nemcsak a balfi szennyvíztisztító veszélyezteti, hanem más szennyezett vizek is, amint arról az előzőekben már volt szó. A Fertő-tó vízminőségének védelmében a balfi szennyvíztisztító csupán egy elem a sok közül. Így a balfi szennyvíztisztítóra előírt tisztítási határértékek maximális teljesülése esetén is fennmaradna a Fertő-tó veszélyeztetettsége. Mindezekből következik, hogy ha valóban a Fertő-tó vízminőségének védelme az alapvető cél, akkor a probléma egy lényegesen szélesebb körű és komplex áttekintésére és kezelésére lenne szükség. Ilyen komplex elképzelések, tervek, program-tervezetek egyébként voltak és vannak is. Nemrég az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság foglalkozott egy, a Fertő-menti dombokról összegyülekező és lefolyó vizek általi terhelés mérséklésének lehetőségével, amely programban egyebek mellett vízi-növényzetes szűrőmezők alkalmazási lehetőségét is vizsgálták. Jelen tanulmányban körüljárt téma tulajdonképpen egy átfogóbb problémakör részének tekinthető. A kutatást és jelen dolgozat elkészítését a Sopron és Környéke Víz- és Csatornamű Zrt. valamint a TÁMOP 4.2.1/B-09/KONV-2010-0006 jelű program támogatta.
