A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

5. szekció: Nagy tavaink vízgazdálkodása - Dr. Dinka Mária - Ágoston-Szabó Edit - Berczik Árpád (MTA Magyar Dunakutató Állomás): A fertői nádasok degradálódásáról

2 Európa nádasaiban már jó ideje megfigyeltek degradációs folyamatokat, a nádpusztulást. A jelenség lehetséges okai (Ostendorp 1989 nyomán): l. Mechanikai sérülés: hullámzás (vízi

közlekedés); uszótörmelék, szervesanyagok, különböző vízi, vízben élő, vagy ahhoz kötött

állatok károsítása (rágás, taposás, stb.); intenzív parthasználat (pihenés, üdülés, fürdés stb.);

nádaratás. - 2. Eutrofizáció: mezőgazdasági és egyéb eredetű diffuz terhelés (hozzáférhető

tápanyagok növekedése, növekvő szervesanyag akkumuláció). - 3. Vízszintszabályozás: a vízszintingadozás amplitudójának csökkentése pl. az anaerob viszonyok kialakulásának és a

káros fititoxinok (kénhidrogén, illó szerves savak) képződésének kedvez. Egészséges és pusztuló nádas a Fertőn A Fertő 75 km

2-es magyar területének 86%-a nádas (1. ábra), amelynek degradációja,

fellazulása az 1980-as évek óta ismert. Amikor az Európai Unió 8 európai ország

együttműködésével az EUREED I-II program keretében a degradációs folyamatokat kutatva feltárni igyekezett az egészséges (2. ábra) és a pusztuló nádas (3. ábra) jellemzőit, ökológiai

viszonyait, akkor a Fertő magyarországi részének nádasait kiemelt objektumként vonta be

vizsgálataiba. 2. ábra: Egészséges nádas a Fertőn 3. ábra. Pusztuló nádas a Fertőn Ennek a nádas területnek 1984-ben már mintegy 50%-a fellazult állományú volt, amely

arány később tovább romlott (Márkus 1999). Közel két évtizede vizsgáljuk a magyar tórészen

a nádas állomány károsodásának lehetséges okait, az állományok állapotváltozásait elsősorban az EU-EUREED I-II (1993-1999) és NKFP (2003-2005) programok keretében.

Megállapítottuk az egészséges és a pusztuló nádas fő jellemzőit (Dinka 1998, 2001, Dinka és

Szeglet 1998, 1999, 2001, Dinka és mtsai 1994, 2002, 2004a, b, 2007, 2010):  A pusztuló nádasban a nád hajtássűrűsége, a hajtástömege, magassága, a levélfelületi indexe

(LAI) szignifikánsan kisebb, itt a hajtások az év folyamán folyamatosan megjelennek

(tavaszi = 1. generációs, nyári = 2. generációs, késő nyári = 3. generációs hajtások), a nád

növekedési mutatói lényegesen rosszabbak, mint az egészséges nádasban. A földalatti

részek (ép rizóma és gyökér, pusztuló rizóma és gyökér) biomassza tömege alapján az

egészséges és pusztuló nádasok nem különülnek el egymástól. Míg a pusztuló nádasokban a rizómán több rügy (hajtáskezdemény) képződik, addig az egészséges nádasok rizómáján

viszont kevesebb rügy fejlődik, de azok tömege nagyobb. Ez a következő évi hajtássűrűség

alakulását hordozza magában. A hajtásfejlődésre vonatkozó többéves megfigyelésünk jól

tükrözik a nádas vitalitásában meglevő különbségeket. Míg koratavasszal az egészséges

nádasban az augusztusi maximális hajtásszám 40-100%-a már fejlődésnek indult, addig a

pusztuló nádasban ez az arány 15-70%. A degradálódott nádasban a hajtások nem vagy alig

érik el a generatív fázist (max. az össz hajtás 2-5%-a végződik virágzatban, addig az egészséges nádasban ez az arány évente 5-20% -ot eléri. A késleltetett hajtásnövekedés

(tavaszi, nyári, késő nyári hajtások), a sok kicsi fejletlenebb hajtáskezdemény, a rizóma

nemstrukturált szénhidrátkészletében lévő szignifikáns különbség, a pusztuló nádasokban