A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Puskás Lajos (Dalerd Zrt.): A Fekete-Körös erdeinek vízpótlása és 15 éves ökológiai eredményei
9 3.5.2. Az árhullámok szerepe Már az előző pontban tárgyaltakból is logikusan következik, hogy a szeszélyes Fekete-Körös árhullámainak jelentős szerepe lehet az erdők ökológiai vízpótlásában. Az árhullámokkal jelentős víztömeg hagyja el a területet kihasználatlanul, míg más időszakban hiány mutatkozik. Az erdők ökológiai vízpótló rendszere alkalmas arra, hogy az árhullám leszálló ágából jelentős vízmennyiséget vegyen ki a Fekete-Körösből. Az árhullám emelkedő és tetőző szakaszából jelenleg nem történhet vízkivételezés részben az előrejelzések pontatlansága, részben pedig műszaki, biztonsági okokból. 3. Régi-új helyzet A 150 évvel ezelőtt elkezdett és mintegy 50-60 év alatt nagyobb részt végrehajtott országos vízrendezés mai megítélése szélsőségektől sem mentes. Pedig általában véve az akkori emberek, köztük a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf jó szándékát és nemzetépítő gondolatait aligha kérdőjelezhetjük meg. Az idő, a megváltozott értékrend, a jelenlegi gazdaság fejlődési irányai azonban tőlünk másfajta gondolkodást igényel. A természet értékeinek megőrzése, a természetszerű, a természetes folyamatokhoz közeli erdőgazdálkodás, a korszerű víz- és környezetgazdálkodás nemcsak azt követeli tőlünk, hogy rögzítsük a jelenlegi állapotokat, megakadályozva a további romlást, hanem hozzá kell kezdenünk egyes nagy értékű területünk helyreállításához is. Az új feladat kísértetiesen hasonlít az eredetihez. Ennek megoldásakor azonban már nem szabad ugyanolyan jellegű hibákat elkövetni. Az eredmények és a teendők szempontjából mindegy, hogy a környezet átalakításáról vagy visszaalakításáról van szó. A mai környezetérzékenynek mondott gondolkodásmód megköveteli tőlünk, hogy a terveink várható hatását részben előrevetítsük, részben pedig a már megvalósított munkarészeknél ténylegesen is megtapasztaljuk, sőt kontroll alatt tartsuk azok hatásait. Az utóvizsgálat nemcsak egy program bezárásának eszköze, hanem a továbblépés alapozó, felderítő munkája is. Bár a Körös-völgyben végrehajtott vízpótlás még igen fiatal alkotás, de már most jelentkeznek olyan jelenségek, amelyekről érdemes szót ejteni. Ezek messzemenően igazolják a tervező és kivitelező csapat helyes gondolkodását. De ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy egyrészt a jelenségeket még mélyebben kell vizsgálnunk, másrészt pedig a vízpótlási tevékenységet tovább kell fejleszteni, esetenként egészen újszerű irányba is. 4. Az elkészült vízpótlási munkák populációdinamikai következményei Mielőtt a tapasztalatokra és vizsgálatokra rátérnék, ki kell emelnem, hogy a Fekete-Körös ökológiai folyosó jellege rendkívül aktív. Az erdélyi szigethegység közelsége, a szeszélyes vízjárás, a nagy, egybefüggő és kiterjedt természeteshez közel álló erdőterületek mind azt eredményezték, hogy a vízpótlással érintett területeken igen hamar szembeszökő változások jelentek meg. Az élőhelyek megváltozása azt eredményezte, hogy az aktív ökológiai folyosó közreműködésével régi-új életközösségek alakultak ki a területen. Az így kialakult élőhelyek és életközösségek rendkívül változékonyak. Ennek legfőbb okait a vidék igen nagy szórású csapadékviszonyaiban és az ezzel részben összefüggő nagyon ingadozó folyó vízhozamokban lehet megtalálni.
