A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Puskás Lajos (Dalerd Zrt.): A Fekete-Körös erdeinek vízpótlása és 15 éves ökológiai eredményei

10 5.1. A madárvilág változása A legmozgékonyabb, környezetállapotot jelző élőlények a madarak, különösen, ha vizes

élőhelyekről van szó. A Kardos-mocsár területe 2000 nyarán már a 5. éve folyamatosan

sekély vízborítás alatt állt. Az erdőterület és a vésztározó töltése közötti hajdani kubikgödör

nagyobb kiterjedésű mocsárrá alakult. Jellegzetes fiatal mocsári, és vízparti életközösség

alakult ki ezen a helyen. Jelentősen megváltozott a madárvilág is. Egy 2000. július. 05-én 04 – 08 óráig folytatott madármegfigyelés alapján az alábbi fajokat lehetett megfigyelni a mocsár

és a középkorú (40 éves) tölgyes határán: Ssz. Példány Faj megnevezése Tudományos név 1. 3 Bakcsó Nycticorax nycticorax 2. 3 Barátposzáta Syilvia atricapilla 3. 1 Barázdabillegető Motacilla alba 4. 2 Búbosbanka Upupa epops 5. 1 Cigány csuk Saxicola torquat

a 6. 5 Citromsármány Emberiza citrinella 7. 4 Cserregő nádiposzáta Acrocephalus scirpaceus 8. 1 Egerészölyv Buteo buteo 9. 3 Erdei cankó Tringa ochropus 10. 2 Fehér gólya Ciconia ciconia 11. 5 Fekete gólya Ciconia nigra 12. 3 Fekete harkály Dryocopu

s martius 13. 2 Guvat Rallus aquaticus 14. 1 Jégmadár Alcedo atthis 15. 9 Kiskócsag Egretta garzetta 16. 8 Kis vízicsibe Porzana parva 17. 1 Nádirigó Acrocephalus arundinaceus 18. 1 Nyaktekercs Jynx torquilla 19. 2 Örvös galamb Columba palumbus 20

. 1 Réticankó Tringa glareola 21. 6 Szürkegém Ardea cinerea 22. 5 Tőkésréce Anas platyrchynchos 23. 2 Tövisszúró gébics Lanius collurio 24. 4 Vízityúk Gallinula shloropus Külön érdemes figyelni azokra a fajokra, amelyek az erdő és víz együttes jelenlétére utalnak: bakcsó, erdei cankó, fekete gólya, jégmadár, kis kócsag, szürkegém. 5.2. A Kardos-mocsár növényzetének alakulása A Kardos-mocsár vízpótlás előtti állapotára a földnyerő helyekre jellemző erősen degradált

növénytársulások voltak jellemzőek. A területről a 70-es évek közepén a termőréteget és az

alapkőzet, a korábbi agyagos hordalék egy részét elhordták. Ezen a „talajon” a növényzetre az

ámorfa (Amorpha frutcosa), a gilisztaűző varádics (Chrysanthemum vulgare Bernh.), nádtippan (Calmagrostis epigeios Roth), helyenként a magassásos társulás fajai voltak a

jellemzőek. A területet nagy ritkán, a vésztározó elöntésekor borította víz, akkor is csak rövid

ideig (1976, 1980, 1981, 1995). Az ökológiai vízpótlás eredményeképpen viszont 1995-től

folyamatosan több-kevesebb vízborítás jellemezte a területet.