A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Puskás Lajos (Dalerd Zrt.): A Fekete-Körös erdeinek vízpótlása és 15 éves ökológiai eredményei

5 3.2. A tervezés és kivitelezés. A meglévő adottságok lehetőséget biztosítottak arra, hogy a tervezés és kivitelezés egymásba

láncszerűen kapcsolódva folyamatosan történjen. Így a céljainkat folyamatosan növekvő

arányban tudtuk elérni. Ezzel biztosítható volt, hogy a pozitív ökológiai hatások a lehető

leghamarabb jelenjenek meg, majd fokozatosan teljesedjenek ki. 3.2.1. Vízforrások A teljes rendszer a Fekete-Körös vizére épül, melynek vízgyűjtő területe a Béli hegységre és a

Bihari hegység egy részére terjed ki. A földrajzi adottságok kedvező vízkivételi lehetőséget

biztosítanak a Sitkai csatorna csappantyús zsilipjén, valamint a Bárkás csatorna

vízbetáplálásán keresztül. Mindkét hely gravitációs vízkivételt enged meg, elsősorban a

békési duzzasztó hatása miatt, másodsorban az árhullámok leszálló ágában, a magasabb

vízállás miatt. E két vízforrás az 1998-as tapasztalatok alapján kisebb nagyobb szünetekkel

körülbelül 180 napig szolgáltatott vizet a rendszerbe. Ugyancsak gravitációs úton, de másodlagosan, úgymond hulladék vízhez juthatunk a

dénesmajori halastavak lecsapolása révén. E vizet, mely 1998-ban 3 alkalommal állt

rendelkezésre, összesen 1.000.000 m3 mennyiségben, korábban a lehető legrövidebb úton

visszavezették a Fehér-Körösbe. Magas vízállás esetén erre csak elektromos szívattyúzással

volt lehetőség. A magassági viszonyok miatt további vízforrások csak szivattyúk segítségével érhetők el.

Ilyen lehetőséget nyújt a bányaréti csatorna, ahol a töltés koronájába beépített 300 mm-es csövön diesel szivattyúval történhet a vízkiemelés. A magas energiaköltségek és bérköltségek

miatt ezt korlátozott lehetőségnek tekinthetjük. Ezzel a lehetőséggel mindössze néhány

alkalommal éltünk még 1992-ben. Lehetőségként meg kell említeni a dénesmajori halastavak elektromos úszó vízkivételi művét,

amivel az üzemi vízszükségleten túl is termelhető víz a Fekete-Körösből. Ennek felhasználása

feltehetően a vízpótló rendszer továbbfejlesztése esetén válhat szükségessé. 3.2.2. Vízleadó gerinccsatornák Ezen csatornák eredeti funkciójukat tekintve belvízleeresztő művek. A munkálataink

eredményeképpen ezek – amellett hogy megőrizték eredeti funkciójukat – túlkotrással, a

műtárgyak eredeti szinten tartásával, mintegy fenékgátakkal, új tiltós műtárgyak beépítésével

alkalmassá váltak a víz bevezetésére és visszatartására. Új feladtuk hármas: egyrészt a víz szállítása az erdőkbe, másrészt a víz leadása a teljes

hosszon keresztül a talajba, harmadrészt aktív vízfelület képzése ugyancsak a teljes hosszon. A vízleadó gerinccsatornák a következők: a mályvádi erdőtömbben: sitkai főcsatorna gyulavári erdei csatorna kompi csatorna bányaréti csatorna a remetei erdőtömbben: remetei vízleadó csatorna feketeéri csatorna vargahosszai főcsatorna (holt Fekete-Körös)