A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Gribovszki Zoltán - Kalicz Péter (NYME EMK) - Szilágyi József (School of Natural Resources, University of Nebraska): Vízfolyás-menti területek evapotranszspirációjának becslése nagy gyakoriságú vízhozam adatok alapján
12 A talajvízjáráshoz hasonlóan a vegetációs időszakban jelentkező kisebb csapadékok (max. 1-2 mm-es) alig jelentkeztek a módszert zavaró hatásként (erdőterületen az intercepciós veszteség miatt el sem érik a talajfelszínt, viszont a burkolt vagy tömörödött felületeken összegyülekezve már kismértékben befolyásolhatják a kisvízfolyás vízjárását) így ezen csapadékú napokat általában bevontuk az elemzésbe. Ezeknek a kiscsapadékoknak a befolyásoló hatása ugyan megjelenik a napi talajvízjárásban, és ezzel helyesen csökkenti a módszerrel kiszámított talajvíz ET-t, de még nem befolyásolja olyan mértékben a vízjárást, hogy az értékelhetetlen lenne. A nagyobb csapadékok esetében (pl. máj.17) a vízjárásra gyakorolt hatás a csapadéknagyságtól függően még egy-két napig érzékelhető (Brutsaert 2005), ezért ezeket a nagycsapadékok által befolyásolt időszakokat kihagytuk az elemzésből. Az ún. q max-módszer esetében a csapadékok okozta zavaró hatások sokkal erőteljesebben jelentkeznek, míg az új módszer ezeket a változásokat nagyobb tartományon belül képes tolerálni. Egyes tavaszi (pl. május eleje), de méginkább az ősz végi kisebb napi ingadozással jellemezhető időszakokban az ún. q max-módszer, az észlelési pontosság és a napi ciklusú változás hasonló nagyságrendje miatt, nem működik zavartalanul. Bár az új módszer szerint ezek az időszakok is értékelhetőek, a feldolgozásból kihagytuk őket, hogy a módszerek eredményei azonos hosszúságú idősor alapján legyenek összehasonlíthatóak. A csapadékos napok mellett, a nyomásmérő szonda hibája miatt szeptember legvégéből és október elejéből egy időszak adathiányos volt, így ezt kihagytuk az elemzésből. 3.4. Összehasonlítás a különböző módszerrel számított ET értékek között Az új módszerrel (a meder vízforgalmával korrigált változat) kapott ET adatokat az ún. qmax és PM ET értékekkel összehasonlítva, félórás időfelbontásban, 4 db. jellemző 5 napos időszakra vonatkozóan a 7. ábra mutatja. A 7. ábrán látható, hogy a q max által szolgáltatott ET értékek napi futása késést mutat az új módszer napi futásához képest. Ez utóbbi két módszer eredményei hasonló késéssel közel párhuzamosan futnak. A napon belüli ET értékei az új és a PM módszer esetében igen hasonlóak, de a q max módszer értékeitől nagyságrenddel magasabbak. Érdemes megjegyezni, hogy a vizuális összevethetőség miatt, az új és a PM módszer eredményeit az ábra bal oldali tengelyéhez, míg a q max módszerét a jobb oldali tengelyhez rendeltük. Az 7. ábrán látható, hogy az új módszer eredményei az éjszakai időszakban sokszor magasabb párolgást mutatnak. Az eltérés azért van, mert a Penman-Monteith módszerrel számolt ET értékek éjszaka a felvett 5000 s/m-es rc érték miatt minimalizáltak. Előbbiek miatt az egybevetésnél így nem annyira a számszerű egyezést, hanem a tendenciák hasonló alakulását és a hasonló napközbeni értékeket kell alapul venni. Keresztkorrelációs elemzés alapján az új módszerrel kalkulált ET értékekhez képest a q max módszer ET értékei kb. 120 perces késést mutatnak, míg a PM ET–hez képest az új módszer értékeinek késése kb. 90-120 perc. Ezen eltolásoknál jelentkező maximális korreláció az új és a q max módszer között 0,93-0,98, az új és a PM módszer között 0,86-0,93 tehát igen jelentős. Megjegyezzük, hogy a vegetációs időszak legvégén (okt. 23-29) a maximális korrelációs értékek a PM módszerhez viszonyítva igen leromlanak (0,55-0,58) és eltolódásuk is megnő (150 perc), mivel ekkor a napi ciklusú változás a vízhozamban már alig érzékelhető. A PM és a q max módszer eredményeit összevetve, a q max értékek jelentős 210-300 perces késést mutatnak és a két módszer kapcsolatát mutató korrelációs értékek is ez előbbieknél gyengébbek 0,81-0,89 (október végén 0,46-0,49).
