A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Gribovszki Zoltán - Kalicz Péter (NYME EMK) - Szilágyi József (School of Natural Resources, University of Nebraska): Vízfolyás-menti területek evapotranszspirációjának becslése nagy gyakoriságú vízhozam adatok alapján
13 Az előbbiekben jelentkező késés logikus, mivel a valódi ET (és így a talajvízkészletből és így áttételesen a meder vízkészletéből való vízfelvétel is) valószínűleg korábban jelentkezik, mint az összegző tulajdonságú vízjárási görbéből közvetlenül a q max módszerrel számítható ET érték. A mederbeli vízjárás görbéje ugyanis egy olyan összegző jellegű görbe, amely a talajvízből érkező utánpótlódás, a mederbeli készlet változása és az ET, mint tagok előjelhelyes összegéből áll elő. A valódi ET-hez (a Penman-Monteith-féle módszerrel közelítve) mind időteltolásban, mind értékben az új módszerrel meghatározott ET értékek állnak közelebb. A 8. ábrán a félórás adatok összegzésével számított napi ET értékeket ábrázoltuk. A 8. ábrából is látszik a napi értékek közötti jó korreláció, de az is, hogy a q max módszerrel számítható ET értékek a másik két módszer értékeinél nagyságrenddel kisebbek. A jelentős különbség oka az új módszerrel kapott eredményekhez képest, hogy a q max módszer a vízfolyás menti zónában tárolt vízkészlet változását nem veszi figyelembe. Az új módszer 8,13 mm/nap-os átlagos ET értékeit a PM ET értékekkel (7,34 mm/nap) összehasonlítva egy 10,8%-os különbség adódik, az új módszer javára. A PM egyenlet alkalmazott formájában azonban a számítási módszer miatt éjszakai ET-t nem számít, ezért ha ezt az éjszakai ET-t is figyelembe vesszük a valóságos párolgás (10-25%-al) nagyobbnak adódik a számítottnál. Egy óvatos becsléssel élve a PM féle értékeket 15%-al megnövelve már az új módszerrel számított ET értékekhez igen közeli eredményeket kapunk.
