A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Gribovszki Zoltán - Kalicz Péter (NYME EMK) - Szilágyi József (School of Natural Resources, University of Nebraska): Vízfolyás-menti területek evapotranszspirációjának becslése nagy gyakoriságú vízhozam adatok alapján
9 5 . ábra. A Hidegvíz völgy helyszínrajza 3.2. Az alapvízhozamok napi fluktuációján alapuló módszer tesztelésének eredményei Az elemzéshez reprezentatív csapadékmentes időszakokat választottunk ki a 2005-ös vízhozamvízállás adatsorokból. A vízfolyás-menti zóna vízkészletváltozása alapján számított ET értékeket a továbbiakban q max-módszernek nevezett eljárás (Meyboom 1964, Reigner 1966, Bond et al. 2002) általunk kismértékben továbbfejlesztett változatának (Kalicz et al. 2005) és a Penman-Monteith (PM) módszernek (mint általában használt referenciamódszer) az ET értékeivel hasonlítottuk össze. Az ET számítása a q max-módszer továbbfejlesztett változata alapján a következő: Első lépésként meghatároztuk a patak lefolyásából „hiányzó” vízmennyiségét (4. ábra), feltételezve, hogy az alapvízhozamok időszakában, a reggeli órákban mért vízhozam maximum az evapotranszspirációtól kevéssé befolyásolt. A hiányzó (1 fm-hosszra redukált) vízhozamot a napi maximumokra (q max =Q max /l) húzott spline burkológörbéből az aktuális vízhozamot (q o =Q o /l) kivonva kapjuk az egyes időlépcsőkben. A hiányzó vízmennyiség, a módszer feltételezése szerint, az evapotranszspiráció (amiben a növényállományok jelenléte esetén domináns a transzspiráció) által a talajvízkészletből elfogyasztott mennyiség, vagyis maga a talajvíz ET. Hughes et al. (2001) úgy találta, hogy a Penman-Monteith módszer az egyik legalkalmasabb a sűrű vegetációval borított felszínek, így a legtöbb vizes élőhely evapotranszspirációjának becslésére. Az előbbiek alapján az új módszerrel számított ET adatok értékelésére a PenmanMonteith eljárást (Allen et al. 1998) használtuk. A jelen kifejlesztett módszer a talajvíz ET-t számítja (ET gw ), de a vizsgált sekély talajvízszintű kísérleti területen ez nagyon közel van a Penman-Monteith egyenlettel számított teljes ET (ET PM ) értékéhez, így az összevetés megtehető. Az ET számítása a Penman-Monteith módszer alapján a következő: )](1[ )( 1 1 0acvap PM rrL rVPDcSR ET (12)
