A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Gribovszki Zoltán - Kalicz Péter (NYME EMK) - Szilágyi József (School of Natural Resources, University of Nebraska): Vízfolyás-menti területek evapotranszspirációjának becslése nagy gyakoriságú vízhozam adatok alapján

10 ahol ET

PM

, a PM módszer által számított evapotranszspiráció (mm day-1

), L

v

, a párolgáshő (MJ kg1

), Δ

, a telített páranyomás görbéjének iránytangense (kPa °C1

), γ

, a psychrometrikus állandó (kPa

°C1

), R

0

, a sugárzási egyenleg (MJ m2 day1

), VPD

, a telítési hiány (kPa),

S

, itt a talaj hőforgalma

és a fásszárú növényállomány törzs és koronaterének időleges energiatározási kapacitása (MJ m2 day1

), ρ

, a levegő sűrűsége (kg m3

), c

p

, a nedves levegő fajhője (kJ kg1 °C1

), r

a

, az aerodinamikus ellenállás (s m1

), és

r

c

, a lombkorona ellenállása vagy más néven ef

fektív sztóma

ellenállás (s m1

). A Penman-Monteith módszer által igényelt adatokat egy állományklíma mérőtorony szolgáltatta,

ami azonban nem a völgyben, hanem a domboldalban, a Vadkan-árok vizsgált patakmenti

zónájának súlypontjától kb. 800 m-re, NyDNy-i irányban található. Mivel a völgytalpon fekvő vizsgált erdőállomány lombkoronája kb. 20-25 m-el a talajfelszín

fölött található, a talaj hőforgalma a lombkorona számára rendelkezésre álló energia

szempontjából elhanyagolhatónak vehető. A fák törzsében és ágrendszerében időszakosan tárolt

energia kb. a beérkező sugárzás 5%-ának vehető (Goodrich et al., 2000). Szintén Goodrich et al.,

(2000) szerint az r

c

–t éjszaka a sztómák záródása miatt magasabb értékkel (úgymint 5000 s m-1

) célszerű figyelembe venni, hogy így elfojtsuk (radikálisan lecsökkentsük) az éjszakai ET-értékét.

Ez az egyszerűsítés nem tekinthető teljesen valósághűnek, mert a vízfolyás-menti faállományokban végzett éjjeli növényi nedváramlás mérések szerint a napi összes ET-nak kb. a 10-25%-a zajlik éjszaka (Gazal et al., 2006). Következményként, a pozitív ET értékek az éjjeli

időszakban, amint az új módszer eredményei is mutatják (4. és 7. ábra), reálisnak tűnnek. A

Penman-Monteith módszer r

c értékeinek szezonális változását a vegetációs időszakban végzett

LAI mérések adatai alapján becsültük (r

c = 200 / LAI [Allen et al., 1998]), szintén Goodrich et al. (2000) alapján feltételezve, hogy a kilombosodás előtt és a lombhullás után az r

c = 1000 s m-1

. A kapott Penman-Monteith ET értékek lehetséges, hogy lényegesen eltérnek a vízfolyás-menti zónára javasolt új módszer szerinti ET becslés értékeitől. Az eltérés objektív okokra és nem csak a

javasolt új módszer lehetséges hibáira vezethető vissza. Az eltérés egyik lehetséges oka, hogy a Penman-Monteith módszerhez adatokat szolgáltató meteorológiai torony a vízfolyás-menti zónától távolabb, a domboldal (meteorológiai szempontból) jóval nyitottabb részén található.

Másrészt a Penman-Monteith módszer nemcsak a talajvízből, hanem a telítetlen zónából származó

vízfelvételt is figyelembe veszi. Végül pedig a talajnedvesség és a talajvíz állapota jelentősen

eltérhet a torony domboldali, ill. a vízfolyás-menti zóna völgytalpi területein. Összefoglalva a

Penman-Monteith módszer segítségével inkább a vízgyűjtő egészére jellemző „jó átlagos” ET értékeket határozhatunk meg (6. ábra), de a kapott adatok így is (természetesen az előbbiek

tudatában) alkalmasak a javasolt módszer becsült ET értékeivel való összehasonlításra.