A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Gribovszki Zoltán - Kalicz Péter (NYME EMK) - Szilágyi József (School of Natural Resources, University of Nebraska): Vízfolyás-menti területek evapotranszspirációjának becslése nagy gyakoriságú vízhozam adatok alapján
8 hatásra vall. Az északatlanti és az adriai ciklonok, főleg nyáron, jelentős mennyiségű vízgőzt szállítanak a területre. Az évi csapadékmennyiség szélső értékeit illetően az egész Sopronihegységre jellemző, hogy tág határok között ingadozik; 451 – 1130 mm 2 5 év átlagában (Danszky et al. 1963, Marosi és Somogyi 1990). A vizsgált 2005ös évben az évi átlaghőmérséklet 7,9 ° C volt, az évi csapadék pedig 742,5 mm. 2005 tehát kissé hűvös átlagos csapadékú évnek tekinthető (Kalicz 2006). A vízfolyásmenti higrofit a növényállományok térfoglalását a vízigényes vegetáció terepi kiterjedése és a domborzat alapján becsültük. Mitsch – Gosselink (2000) szerint a vízfolyás középvízi mederszintjétől (ez a mi esetünkben a meder mélypontjától csak néhány cm, tehát a mérés az egyszerűség kedvéért a meder mélypontjától is történhet) kb. 2,53,0 mes magasságig terjed ki általában a vízigényes fásszárú növénytársulás. Ez a becslés a terepi növényállomány felvételezésekkel is jól összevág. Így tehát 2,5 mes magassági kiterjedést figyelembe véve, a higrofita erdőállományok átlagos szélessége a völgytalpon kb. 35 m. A vízfolyásmenti zóna vegetációja elsősorban fiatal és középkorú éger ( Alnus glutinosa ) dominanciájú higrofil intrazonális társulás. Megtalálhatók a patakmenti zónában , az égeresen kívül, fiatal és középkorú lucfenyő ( Picea abies ), a vízgyűjtő felső szakaszán pedig kisebb foltokban nyír ( Betula pendula ) főfafajú erdőállományok is. A völgytalpi állományok levélfelületi indexe évről évre LAI=7 körül ingadozik (Török 2008) . A Vadkanárok völgyfenéki területein telepített kútcsoportok (8 kútcsoport, 35 talajvízkúttal, 5. ábra ) 20052006os adatai szerint a vegetációs időszak száraz periódusaiban a vízfolyásmenti zónában 0,2 és 1,7 m között változott a talajvízszint mélység e a felszíntől (Storcz 2006, Tóth 2007). Ezek alapján, a völgytalpi területeken a fák gyökérzónája a vegetációs időszak nagy részében eléri a talajvízfelszínt vagy legalábbis az a fölötti kapilláris zónát. A völgytalpi területek kiterjedése az év során áll andónak vehető, mivel a völgyoldalak, a viszonylag széles völgytalpak szélein hirtelen emelkednek. A számítás során felhasznált vízhozamadatokhoz, a vízállások mérése, a Vadkanárok kifolyási szelvényében telepített mérőműtárgyban ( 5. ábra ) történt. A műt árgy a vizsgált 2005ös évben egy trapéz nyílású bukólemezzel volt ellátva. A vízállásadatokat egy nyomáselven működő szenzor rögzítette 2 perces gyakorisággal. A vízállásadatokból a vízhozamadatokat a Q(l/s) = 0,1524 · h(cm) 1,842 empirikus vízhozamgörbe seg ítségével kaptuk.
