A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
4. szekció: Erdőgazdálkodás az ártereken - Bodor László (Gemenc Zrt.): A hullámtéri elöntések gyakoriságának és tartósságának hatása az erdőkre. Az erdőgazdálkodás és a nagyvízi mederkezelés összeegyeztetése
9 időpontja és erdőben tartózkodási ideje jól szabályozható. Igen a gemenci erdőnek a BősNagymarosi vízlépcső hasznos lett volna. Mi magunk szabhattuk volna meg, hogy mikor mennyi vizet és meddig kapjon az erdő. Felvetődtek, felvetődnek még fenékküszöb(ök) építési gondolatok is, ami emelné a középvizet. Kétségtelenül növelné az elöntési gyakoriságot. Azonban a hátrányai, a hajózás akadályozása, a gyors feliszapolódás eltávolításának gyakori költségei, megépítését erősen megkérdőjelezik. Ráadásul érezhető hatáshoz legalább kettő (Mohácsnál, Paksnál) kellene a méteres szintemelkedéshez. A középvízszint szintjének emelésére ma reális lehetőséget nem látok. Az ökológiai fő veszélyforrás az ártéri erdő létére a Duna medermélyülése és ezáltal vízszintjének folyamatos csökkenése. A cönológiai veszély a vízzel terjeszkedő invíziósok térhódítása, amely kiszorítja az őshonos fajokat. 11. kép. Talált erdő, zöld juhar, amerikai kőris, gyalogakác A szárazodó termőhelyeken már társulnak a széllel terjeszkedők is. (Bálványfa, Ailanthus altissima) Így 2-300 év után Gemencen is bekövetkezik az ami a Kölkedi magas parton vagy a Dráva partján szakaszonként már látható. A folyó vize 8-9 méter mélységben folyik és közvetlenül a parton a száraz homokon már csak bokrosan növő akácos sínylődik. A Nemzeti Park tudatos erdőkezelést és gazdálkodást akadályozó tevékenysége az inváziósok terjeszkedését felgyorsítja. Amikor a vizionált állapot bekövetkezik a jó magyar szokás szerint mindenki az ártéri erdőt akarja majd megmenteni, de már késő lesz. Ma kellene lépni, amikor még az erdőtársulás ökológiai és ökonómiai értéke nagy és fenntartható.