A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Dr. Nagy László (BME): “..a töltések háborgatóit szabad agyon csapni"

8 eseménynek nagy hatása volt a Tisza-völgyre, és nem kizárt, hogy ez az esemény alapozta

meg évtizedekre az emberek gondolkozásában azt a lehetőséget, hogy a vízárt a túloldalra

kell terelni. Kétségtelen ténym hogy nem ez volt az első eset a Kárpát-medencében, hogy

nem arra feljogosított személyek beavatkoztak a vizek lefolyásába (ld. 1. táblázat), de

minden esetre a Sulymosháti gátszakítás szerepet játszhatott az 1871. évi un. Tiszai

törvény megalkotásában. A gátrendőrségről szóló 1871. évi XL. Törvénycikk négy paragrafusa foglalkozik a gátak

és tartozékainak rongálásával. A 16. § a gátak árvízkor történő megrongálására hat évig

terjedő szabadságvesztést irányzott elő (korabeli helyesírással): 13. § Az illetékes törvényhatóság járásbeli tisztviselői tartoznak minden a gátak megrongálása vagy épen

kiszakasztására czélzó cselekvények megakadályozására a kellő intézkedéseket megtenni, ugyszintén

az érdekelteknek a gátak körüli kötelességeik teljesitésére felügyelni. 14. § A gátak s az ezekhez tartozó védművek és épitészeti tárgyak, nemkülönben a vizlecsapoló árkok

megrongálása mindenkinek tiltatik; jelesül tilos: a) a gátat leásni, kivölgyelni, bevágni, átszúrni, róla gyepet szedni, vagy a gátba czövekeket, rudakat

vagy egyéb tárgyakat beverni; b) a gát tetejére vagy lejtőjére anyagszereket lerakni, fát vagy csemetét ültetni. Ily ültetések az ármentett

oldalon is csak a gáttól négy ölnyi távolságra engedtetnek meg; c) a gát s a vizmeder között már meglevő vagy megkezdett ültetvényeket rongálni; d) az ármentett oldalon a gát aljától tiz ölnél, a viz felőli oldalon pedig öt ölnél csekélyebb távolságban

árkot vagy földet ásni, vagy a gát mentében az ármentett oldalon a földet két ölnél közelebb

felszántani, vagy a járás-kelést annál szűkebb térre szoritani; …. 15. § A 14. §-ban fölsorolt tilalmaknak gondatlanságból megszegése az 1868:LIV. tc. 93. §-ában kijelölt

biróság által sommás eljárás mellett az 1840:IX. tc. szerint a testi fenyiték kizárásával fenyittetik meg. Ismétlés esetében azonban a tettes három hóig terjedhető fogsággal is büntettetik. 16. § Szándékos rongálás esetében, vagy ha valaki az áradás alatt, vagy az áradás elleni védelem közben

a védgátat át- vagy bevágja, vagy a zsilipet rontaná, bűnvádi eljárásnak van helye, mely esetekben a

tettes 6 évig terjedhető börtönnel fenyitendő. Meg kell jegyezni, hogy a 14§ d) pontjával összhangban jelenleg a mentett oldalon a biztonsági sáv 10 méter a töltéslábtól, szemben az 1872. évi tíz öllel (~19 méter).

Ugyanakkor jelenleg 110 méteren belül anyagnyerőhely nem nyitható a mentett oldalon. 6. SIKERTELEN GÁTSZAKÍTÁSOK A törvényi szigor ellenére mindig voltak vállalkozó kedvű állampolgárok, akik mások

kárára akarták megoldani saját problémájukat. Különösen veszélyes volt ha az emberek

csoportosan jutottak a vizek levonulását befolyásoló elhatározásra. A hatóság emberének

határozott és következetes fellépése megakadályozta a még nagyobb veszély kialakulását.

Az 1940. évi árvíznél két ilyen sikertelen próbálkozást is feljegyeztek.  1940. március 19.-én a peregiek azt gondolták, hogy a falu és a soroksári Dunaág a tassi

zsilip által meg van védve az árvíztől, így gátra nincs szükség Dömsöd felett a társulati

töltést át akarták vágni, hogy a hullámtérbe épített részét a falunak megmentsék. A

hatóság az átvágás engedélyezése előtt március 19-én hajnalban kikérte a minisztérium

vízügyi főosztályának a véleményét. A Budapesti Folyammérnöki hivatal helyszínre

siető főnöke utolsó pillanatban megakadályozta az átvágást (Pataki 1943).  Ugyanennél a tavaszi árvizes időben 1940. március 27.-én a Tápió jobb parton Újszász

lakossága először az újszászi körtöltésen és tovább a Tápió-patak mentén emelt

nyúlgátakon védekezett. A víz oly rohamosan emelkedett, hogy csakhamar több helyen

meghágta a nyúlgátak koronáját és elárasztotta a Tápió-patak és a vasútvonal között

elterülő részt. A helyzet néhány óra alatt olyan veszedelmessé vált Újszásznál, hogy a

községet csak a legnagyobb erőfeszítéssel lehetett megmenteni a pusztulástól. A

lakosság most már a vasúti töltésen védekezett. A víz percről-percre emelkedett és

helyenként 10-15 cm-el magasabban állott a pályaszint felett. A védekező lakosság