A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Megulesz Gabriella (Dunaújvárosi Vízi Társulat): A magyar vizitársulati rendszer kialakulása - út az első önálló vizitársulati törvényig
6 Duna-szakasz rendezését a Közmunka és Közlekedési Minisztérium felügyelte. Országszerte jelentős szerepe maradt az ármentesítő és lecsapoló társulatoknak, mind az árvédelmi rendszerek kiépítésében, mind a működtetésében. Az árvízmentesítés maga után vonta a belvízproblémát, amelyet korabeli szaklapok szerint lecsapoló társulatok alapításával célszerű megoldani. A társulati működést forráshiány jellemezte, a munkák elvégzéséhez esetenként állami, illetve banki kölcsönöket vettek fel. Árvízi védekezés esetén a megyéktől is segítséget kértek. A Balaton környéki lecsapolási munkákat a vasúttársaság segítette azzal, hogy kedvező feltételek mellett kölcsönt biztosított a közgyűlés számára. Az 1862-66-os évek száraz időszaka a társulati tevékenység megítélését is befolyásolhatta. Az aszályt többen a mocsarak lecsapolásának és az erdők kiirtásának tulajdonították. A későbbi tervekben jellemző a folyószabályozás komplex szemlélete, azaz a vízelvezetés-vízszinttartás, tározás, öntözés párhuzamos tervezése. A Gazdasági Lapok 1857. évi januári száma felvetette az Alföldön a tervszerű faültetésnek és az öntözőcsatornák építésének, a vízvisszapótlásnak a szükségességét, szintén társulati formában kivitelezve. A Pesti Napló 1863. évi áprilisi számában olvashatunk arról a javaslatról, amely szorgalmazta a dombvidéki halastó-tározó rendszer kiépítését az olvadó hólé felfogására, ezáltal az árvízveszély csökkentésére. Az 1850-es évek első felében megkezdett munkák meghaladták a társulatok anyagi erejét. A pénzügyi bizonytalanság miatt egy 1854-es császári rendelet alapján az áradásoktól mentesített földekre az állam 15 évi adómentességet biztosított. (18) Ezzel ösztönözte a vízszabályozási munkákat, hiszen az adómentesség lejárta után földadó jövedelme származott a korábban termé- ketlen – és adózás szempontjából haszontalan – területekről. (19) Az ármentesítési és kiszárítási munkálatok költségei, az érdekeltek által megállapított és a belügyminiszter által jóváhagyott kivetési kulcs szerint, az 1868. évi XXI. törvénycikk értelmében közadók módjára behajthatók voltak. 6. Az első önálló társulati törvény Hosszú út vezetett el az 1871. évi XXXIX. törvénycikk megszületéséig, amely meghatározta a vízszabályozási társulatok működési kereteit. Kimondta, hogy „Mindennemü folyók és vizek mellett fekvő, vizmentes magaslatok által határolt, s ekkép magában egy egészet képező ártér vagy valamely sziget birtokosai jogositva vannak ármentesitő társulatot alakitani.”, de a szomszédos birtokosoknak nem okozhattak olyan kárt, amelyet vízszabályozási beavatkozással nem lehet elhárítani. Ármentesítő társulatok a belvizek által érdekelt birtokosokkal egyetértve, hatáskörükbe vonhatták a belvizek által borított területek mentesítését is. A szabályozási tervekről az alsó és felső községek alispánjait is tájékoztatták, a terveket 30 napra közszemlére bocsátották. A társulat alapításának feltétele volt, hogy az ártéri földek mennyisége szerinti többség tagja kívánjon lenni a társulatnak. A magánszemélyeken kívül a társulat tagja lett minden jogi személy, aki ingatlannal rendelkezett a területen. A szabályozási terveket és a birtokkimutatást bejelentették a törvényhatóságnak, összehívták a közgyűlést, majd az alapító dokumentumot jóváhagyás céljából felterjesztették a közlekedési minisztériumnak. A társulat működése fölötti felügyeletet a megyei törvényhatóság – több megye esetén a közlekedési miniszter által kijelölt törvényhatóság – gyakorolta. A törvény rendelkezett a társulat tisztségviselőiről (elnök, alelnök, vá- lasztmányi tag) és tisztviselőiről (legalább igazgató és mérnök). Az ármentesítési vagy szabályozási munkákra vonatkozó terveket az érdekelt birtokosok vagy társulatok saját költségükön készíttették el. Az illetékes törvényhatóság javaslata alapján a közlekedési miniszter a megalakult társulatokat kölcsön-előleggel támogathatta, esetleg a társulat fölkérésére a terveket elkészíttethette, de a költségeket a társulat kifizette. A tervek tartalmazták az ártér fejlesztését, az érdekelt birtokok holdszám szerinti összeírását és osztályozását, a költségvetés kulcsát, és a vízszabályozási költségek összegét és egyenkénti kivetését. A csatornákra,
