A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Lőrincz Károly (nyugdíjas): Társulatok a szatmári vidékért

9 társulatbarát Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság segítségével

felerősödött a megszűnt Tisza-Szamosközi társulat újbóli megszervezésének igénye. Az

alakulást előkészítő megbeszéléseken működő társulatként az Ecsediláp-Krasznabalparti Vízgazdálkodási Társulat került bemutatásra. Sokszori próbálkozásra nem egy, hanem négy társulat megalakítása volt kivitelezhető. 1998.

szeptember 29-én a rozsályi székhelyű Erdőháti, 1998. október 4-én a szatmárcsekei

székhelyű Tiszaháti, 1999. március 29-én a penyigei székhelyű Szenke-menti és utolsóként

1999. április 29-én a panyolai székhelyű Szamos-zug Vízgazdálkodási Társulat alakult meg. Aztán az 1999. évi kora tavaszi nagy, rendkívüli belvíz után három-négy évig tartó

rekonstrukció következett, pályázati úton elérhető, jelentős állami hozzájárulással. Belvízátemelés Tyukodon Erre csak úgy lehetett felkészülni, hogy a munkaszervezet nélkül alakult kistársulatok

pályázatait, a kivitelezést az Ecsediláp VGT szervezte meg. Igen! Így jó eredményeket értünk

el a szatmári vízproblémák kezelésében. Talán az országban először mi valósítottuk meg a

konzorciális gépbeszerzést, amely a gazdaságos kihasználást tette lehetővé, hatásai még ma is

kedvezőek. De nemcsak a rekonstrukció, hanem a fenntartás és a belvízvédekezés is ilyen

összefogással valósult meg. Konzorciális beszerzésű gépek munkában Érezhetően csökkent a belvízveszély az Tisza-Szamosközben, különösen Fehérgyarmaton,

Zsarolyánban, Fülesden, Tisztabereken, Szatmárcsekén, Tiszabecsen, Jánkmajtison,

Csegöldön, Gacsályban, Jánkmajtison, Kisnaményban. Mára megérett a helyzet, hogy ezek a

kistársulatok egyesüljenek, hiszen alacsony összegű érdekeltségi hozzájárulásuk már nem