A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Lőrincz Károly (nyugdíjas): Társulatok a szatmári vidékért
1 TÁRSULATOK A SZATMÁRI VIDÉKÉRT Lőrincz Károly nyugdíjas társulati igazgató – Mátészalka Bevezetés Dolgozatomban arra szeretném irányítani az érdeklődők figyelmét, hogy a Szatmári-síkság két legnagyobb társulatának és utódtársulatainak tevékenysége milyen szerepet játszott e vidék felemelkedésében és fejlődésében a lecsapoló, ármentesítő és belvízszabályozást jelentő klasszikus, majd az államosítást követő máig terjedő időszakban. Az egyik társulat az Ecsedi láp lecsapoló és Szamos balparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, a másik pedig a Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Vízállapotok Szatmárban a szabályozás előtt és után A XIX. Század közepén a Szatmári-síkságon a kanyargós Tisza, Szamos, Túr és a lápba vesző Kraszna folyó zabolátlanul kószálhatott, növelve ezzel az elvizenyősödött és műveletlen területeket. Magyarország egyik utolsó, a síkság északnyugati részén húzódó lecsapolatlan mocsaras területe az Ecsedi-láp, ebben az időben érte el a legnagyobb kiterjedését – Mikovinyi Sámuel szerint hosszában 7 mérföld (58,50 km), szélességében 4 mérföld (33,50 km) mértéket. Az állandósult mocsár és a nagyon nehezen visszahúzódó kiöntések lakott területeket nyeltek el és gátját képezték a lakossági megélhetést biztosító és Európa-szerte tért hódító földművelés elterjesztésének. Az Ecsedi-lápon az 1700-as évek közepétől a Károlyi grófok által kezdeményezett szabályozási törekvések közel másfélszáz év múlva vezettek eredményre, amikoris 1894. augusztus 9-én Nagykároly székhellyel megalakult az Ecsed láp lecsapoló és Szamos balparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Ehhez döntő okot az 1888. év elején levonult árhullám, valamint a mocsár okozta egészségtelen körülmények szolgáltatták, valamint az
