A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Lőrincz Károly (nyugdíjas): Társulatok a szatmári vidékért

2 felismerés, hogy az ármentesítés és belvízszabályozás ezen a vízrajzilag zárt területen

egymástól elválaszthatatlan. Az alakuló közgyűlés az alábbi feladatokat határozta el:  A külvizeket kell a lápról elvezetni, és pedig a Krasznát, a Homoród, Balkány és a

Sóspatak vizeit.  Csak ezen művek elkészülte után lehet gondoskodni a láp belvizeinek elvezetéséről.  Megfelelő védtöltések építésével mentesíteni kell a lápot a Szamos kiöntéseitől. A társulat 1895 és 1899 évek között, ma is bámulatos műszaki teljesítménnyel elkészítette az

ármentesítés, a lecsapolás és belvízszabályozás létesítményeit. A 12 millió m

3 földmunkán

kívül épített 18 db rácsos szerkezetű vashidat, 25 db fahidat, 2 db nagy és 8 db kisebb

keresztmetszetű csőzsilipet, 2 db nagy boltozott zsilipet (Tunyog, Nagyecsed) és 1 db modern gőzüzemű szivattyútelepet (Olcsva). Ezen a vidéken itt alkalmazták először a Kraszna meder építésénél a korszerű száraz és

vizibágereket. Kraszna meder építése és megnyitása 1898. A társulat érdekeltsége elégedetten és biztonságban szemlélhette a Szamoson levonuló 1902,

1909, 1912 és 1914. évi árvizeket, melyeknek tapasztalatai alapján a közgyűlés úgy döntött,

hogy a Nagyvájáson Pusztalaknál épített zsilippel elzárja a Keleti övcsatorna vizét a Lápi

főcsatorna vizétől, valamint a kismajtényi zsilip és szivattyútelep megépítésével a láp felső

vizeit egyenesen a Krasznába vezetik be. Ekkor döntöttek, különösen az 1914. évi tartós

ecsedi zsilipzárás miatt keletkezett 40 ezer kh elöntés hatására a nagyecsedi szivattyútelep

építéséről is. Ez a nagyecsedi gőzüzemű szivattyútelep mai szemmel mérve is remekműként

1915-1917 között 2x4,15 m

3 számított kapacitással épült meg, későbbiekben villamosenergia

előállítására is alkalmas módon. A Péchy László főmérnökről elnevezett szivattyútelep