A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Keve Gábor (ADUKÖVIZIG): Megemlékezés Kiss Györgyről
MEGEMLÉKEZÉS KISS GYÖRGYRŐL Keve Gábor, ADUKÖVIZIG Gyurka bácsi 17 évet töltött a bajai vízügy illetve jogelődei  szolgálatában egyik alapítója, vezetője és egyben szellemi atyja  volt annak a munkának, melynek gyümölcse, hogy ma  egyáltalán beszélhetünk Baján székelő vízügyi igazgatóságról. A  vízügyi szolgálatban nem ritka, hogy köztiszteletű kollegák  büszkén viselték becenevüket, mely cseppet sem csorbította  nagyságukat. Ezért is bátorkodtam már a bevezetőben  személyesebb hangvételt megütni, no meg azért is mert Gyurka bácsit módom volt személyesen is ismerni. Beszélgetéseinket követően megtisztelt bizalmával és egy rendkívül gazdag  önéletrajzi és egyben szakmatörténeti mappát adott át nekem,  mely most halála után arra késztet, hogy munkásságát szélesebb kör előtt is méltassam. 1924. január 23-án egy bajaszentistváni régi bunyevác családba  született, aminek nemegyszer hangot is adott tamburájával. Édesapja városi tisztviselő, édesanyja háztartásbeli asszony volt. Anyai nagyapja és nagybátyja is gátőrként dolgozott így már egész fiatalon megismerkedhetett a vízügyi szakma alapjaival. Tanulmányait a bajai József városi elemi  népiskolában kezdte (1930-34), majd a III. Béla reálgimnáziumban (1934-42) folytatta, ahol le is érettségizett. Még diákként a bajai téli kikötő és Duna-part kiépítési munkálataiban  szorgoskodott. 1942 őszén iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre, az Általános Mérnöki Karra. Édesapja 1943-ban bekövetkezett hirtelen halála egyetemi tanulmányainak megszakítására  kényszerítette. A Bajai Folyammérnöki Hivatalnál műszaki tiszti besorolásban kezdett  dolgozni, elsősorban geodéziai feladatokat látott el és műszaki rajzokat készített. 1944 októberében a front elől visszahúzódó német katonaság a Folyammérnöki Hivatalt Siófokra  költöztette. A helyi feladatok ellátatlanok és vezetés nélkülivé váltak, így Baja polgármestere a Folyammérnöki Hivatal vezetésével bízta meg, az akkor még csak másodéves  mérnökhallgatót. Elég vérzivataros idők voltak ezek, hiszen a Siófokra átvezényelt  mérnökökkel a szakmai kapcsolat nem szakadhatott meg, továbbá a feladatvégzéshez  szükséges műszaki dokumentációk és ellátmány is odakerült. Gyurka bácsi szovjet katonai  igazolással és saját felelősségre a Baja-Siófok út nagy részét gyalog megtéve, 21 évesen, 1945  januárjában személyesen látogatta meg vezetőit. Az ekkori munkákat az életveszély szóval lehet csak röviden jellemezni. Aknaveszélyben dunai keresztszelvényeket vettek fel,  légitámadások alatt dolgoztak a vasúti pontonhíd megerősítésén, roncsok és aknák között  hajóutat tűztek ki a Dunán. A szovjet flotilla előtt munkatársaival kellett hajózzon Budapestig,  hogy a leaknázott folyamon a biztonságos közlekedés irányát megmutassa. Ezen munkálatok  alatt december közepén a Dunába esett és mivel munkahelyét nem hagyhatta el élete végéig  tartó betegséget kapott. A háborút követően ismét beiratkozott a Műegyetemre, ahol 1950-ben diplomát szerzett. A Bajai Folyammérnöki Hivatal jogutódjánál a Kecskeméti Vízgazdálkodási Körzet Bajai Árvédelmi és Folyamszabályozási Hivatalnál építésvezető lett. Erről az időszakról saját  szavaival a következőket mondta: „Mindenekelőtt a tanító nagy Mestereimről kell néhány  szót szóljak, akik tanítottak és akiknek később főnökük lettem. Ők sohasem mondták, hogy  Gyurka most kapsz egy papírt és ki vagy nevezve, hanem csak annyit mondtak, hogy mostantól fogva ez a megbízatásod a következőig. Mint főnököt is ugyanígy tiszteltek,  segítettek és továbbtanítottak. Sőt feletteseim felé is ők mondtak véleményt munkám felől.