A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Hullai Katalin - Markella Krisztián - Bodrogi Berta - Cseke Diána (KDVKÖVIZIG): Megemlékezés Kvassay Jenő születésének 160. évfordulójáról

1 MEGEMLÉKEZÉS KVASSAY JENŐ SZÜLETÉSÉNEK 160.

ÉVFORDULÓJÁRÓL Hullai Katalin, Markella Krisztián, Bodrogi Berta, Cseke Diána Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Bevezetés Témaválasztásunk alapötlete onnan származik, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság által

megrendezésre kerülő XXVIII. Vándorgyűlés időpontja előtt pár nappal lesz Kvassay Jenő

születésének 160. évfordulója. A magyar vízügy területének négy évtizedet felölelő legfőbb

irányítójaként, új korszakot teremtett a magyar vízépítés történetében. Elvi irányítása mellett

dolgozták ki mérnökök és jogászok az ország első vízügyi törvénykönyvét (1885.XXIII.tc.), amely az addigi vízmunkálatokkal kapcsolatos kaotikus állapotokat rendezte és a fejlődés jogi

kereteit is kijelölte. Munkásságához és nevéhez fűződő meghatározó eredményeinek, továbbá

az Igazgatóságunk területén működő Kvassay - zsilip műtárgy - együttesének bemutatásán

keresztül szeretnénk az előadás anyagával is emlékét fenntartva méltó megemlékezést tartani

születésének 160. évfordulója alkalmából. Kvassay Jenő életpályája: Kvassay Jenő 1850. július 5-én, Budapesten, Budán született. Gyermekkorát Őrszentmiklóson tölti. 1874-ben a budapesti műegyetemen folytat gépészmérnöki tanulmányokat de mérnöki

oklevelet nem szerez. Ezt követően 1874 – 75-ben, mint ösztöndíjas mérnök folytat vízépítési tanulmányokat és bővíti

mezőgazdasági ismereteit a Magyaróvári Magyar Királyi

Gazdasági Akadémián, majd Párizsban az École des Ponts et

Chaussées-on. 1875 októberében állami ösztöndíjjal külföldi

tanulmányútra indul, amely keretében a vízügyi szolgálat

működését tanulmányozza Franciaországban és

Németországban. Beutazza Bajorországot, Würtenberget,

Badent, Elzász - Lotaringiát, Svájc egy részét, Franciaország

nyugati, közép és déli részét. Egy esztendő leforgása alatt

megismerkedik a kor leghíresebb vízmérnökeinek alkotásaival,

de főképp a talajjavítás különböző módjai foglalkoztatják. Talajtani dolgozatáért 26 évesen a

német Geologische Reichsanstalt levelező tagjává választja. Hazai mérnöki tevékenységét a

temesvári Bega – csatorna - hivatalnál kezdi, majd Terfort Ágoston földmívelésügyi miniszter

1878. január. 2.-án kultúrmérnökké nevezi ki azzal a feladattal, hogy rábízza a hazai kultúrmérnöki (mezőgazdasági – vízügyi) szolgálat megszervezését, melynek kezdetben egyedüli, egy év múlva 4 fővel majd 1880-ban 6 segédmérnökkel együtt végzi a felszaporodott talajjavítási teendőit. Az általa megszervezett kultúrmérnöki hivatal élére 1880.

január 20-án állítják. 1891-ben a vízügyi igazgatás egységes irányításának szerveként létrehozott Országos

Vízépítési és Talajjavítási Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság) vezetője lesz,

és onnan vonul nyugállományba

1918-ban. 1892-ben miniszteri tanácsos címet kap, majd

1894-ben valóságos miniszteri tanácsos lesz. 1898-ban a földművelésügyi kormány

képviseletében részt vesz a brüsszeli VII. nemzetközi hajó kongresszuson és ugyanebben az