A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Dr. Clement Adrienne (BME): Felszíni vizek minősége és terhelhetősége: a vízminőség-szabályozás új feltételrendszere a VKI tükrében

különböző mértékben megtisztított kommunális szennyvizek bevezetése esetén. Látható, hogy 10-szeres hígításnál a tisztítási technológia szerepe (pl. nitrifikáció megléte vagy hiánya) meghatározó, 100-szoros hígulásnál a legegyszerűbb, hagyományos szervesanyag eltávolítási technológia is eredményre vezet, 1000-szeres hígulás mellett pedig már alig van jelentősége annak, hogy milyen tisztítási technológiát alkalmazunk. A tisztítás költség hatékonysága tehát a befogadó vízminőség javulását figyelembe véve nagymértékben függ a hígulási viszonyoktól. A befogadó oxigén ellátottságát a terhelés és a lebontást befolyásoló hőmérséklet mellett az áramlási jellemzők is jelentősen befolyásolják, tekintve, hogy a légköri oxigén bejutásának feltételei alapvetően különböznek egy gyorsfolyású hegyi patakban és egy pangó vizű, síkvidéki csatornában. A hígulás mellett az oxigénviszonyok alakulásának kritikus paraméterei ezért a vízsebesség és a vízmélység, ugyanis e két tényező alakulása azonos szennyvíz-vízhozam arány mellett jelentős mértékben befolyásolja a kritikus helyen várható oxigén szintet. Az oxigén háztartás ellenőrzése elvben minden szennyvízbevezetésnél egyedi számítást igényelne (Thomann és Mueller, 1987). A számítási módszer 1925-óta ismert (lényegében az összes vízminőségi modell a StreeterPhelps féle oxigénmodell alapegyenleteit használja). A gyakorlat szempontjából azonban elegendő néhány alapesetet megvizsgálni, melyből „ökölszabályként” az alábbiakat használhatjuk a tervezéskor: • A szennyvízbevezetések esetén a nitrifikáció (NH4-N eltávolítás) előírása a befogadó víztestre számított hígulási arány alapján meghatározható, dombvidéken Q/q<30, síkvidéken Q/q <100, pangó víznél Q/q <200 esetén javasolt a nitrifikáció alkalmazása. • Kritériumként valamely kisvizes (pl. augusztusi 80%-os tartósságú vízhozam) időszakra számított hígulási arányt adhatjuk meg feltételként (tehát „Q” jelen esetben nem az éves középvízhozam). 5. Összefoglalás és következtetések A VKI-ban megfogalmazott célkitűzések érvénybe léptetésével új, a felszíni és a felszín alatti befogadóra vonatkozó immissziós szabályozás lép életbe. A következmények a települési szennyvizek tisztítására és elhelyezésére vonatkozó kritériumokat is módosítják. A befogadóra vonatkozó, immissziós határérték érvényesítése a környezet terhelhetőségének meghatározását igényli, ebből következően a szabályozás egyedi mérlegelést tesz szükségessé. A felszíni vizek szempontjából a települési szennyvizek hatása főként a csatornázott területek összegyűjtött és koncentráltan bevezetett szennyvizén (pontszerű terhelés) keresztül jelentkezik. A tervezéskor nem elegendő a meglévő terhelésből kiindulni, számolni kell a csatornázottak számának növelésével, és ezzel együtt a felszíni befogadókat érő terhelés növekedésével. A VKI szerint nem engedhető meg a vízminőségi állapot romlása, ezért a szennyvízterhelésből származó növekményt a meglévő telepeken a szennyvíztisztítási hatásfok növelésével kompenzálni kell (elsősorban a nitrifikáció biztosítása és kiegészítő P eltávolítás), a befogadó víztest jelenlegi állapotától és a terhelhetőségétől függően. A terhelhetőséget a felszíni befogadók esetében legnagyobb mértékben a vízhozam (hígulási arány) befolyásolja.