A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Dr. Clement Adrienne (BME): Felszíni vizek minősége és terhelhetősége: a vízminőség-szabályozás új feltételrendszere a VKI tükrében

Új szennyvíztisztító telep létesítése, vagy meglévő bővítése estén figyelembe venni, hogy pontszerű szennyvízbevezetés, tekintve a VKI minőségromlásra vonatkozó szigorú előírásait, csak abban az esetben létesülhet, ha a növekvő terheléssel a víztest összes terhelése nem lépi túl a jó állapothoz, illetve a VGT-ben megfogalmazott célokhoz tartozó terhelhetőséget, figyelembe véve egyéb pontszerű forrásokból és a diffúz forrásból származó terheléseket is. Ennek nem teljesülése esetén a vízminőség romlás miatt a VKI célok elérésében derogációt (a célok enyhítését) kell kérni. A Szennyvíz Program a VKI céljainak elérését biztosító intézkedési programok között az egyik legfontosabb alapintézkedése. Mint alapintézkedés, kötelező jelleggel szerepel az intézkedési programok között. Fontos, hogy ennek vízminőségi következményeit is ismerjük. A programban előirányzott beruházások kiegészítő intézkedések nélkül (például tápanyag eltávolítás, ami kötelezőként csak a 10000 LE-nél nagyobb, érzékeny területeken lévő telepekre kötelező) a felszíni vizek terhelését növelhetik. Ez annak a paradox helyzetnek a következménye, hogy az összegyűjtött szennyvizek mennyiségének növekedését eredményező intézkedések (csatornázás, vagy a már meglévő infrastruktúránál a rákötések növelése) csak akkor kedvezőek a felszíni vizek szempontjából, ha a terhelésnövekedést szennyvíztisztítás hatásfok növelésével kompenzálni lehet. Ennek hiányában az alapintézkedések a szennyvíz beruházások terén a meglévő jogszabályi környezetben csak „áthelyezik a problémát” a felszíni vizek felé. Ezt a jövőbeli beruházások tervezéskor különösképpen figyelembe kell venni, ugyanis a VKI-val ellentétes az állapot romlás megengedése. Ezért van szükség az alapintézkedéseken túl a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben meghatározott kiegészítő intézkedésekre. A felszíni vizekre előírt vízminőségi célállapot eléréséhez nem elegendő a pontszerű terhelések szabályozása, hiszen a víztestek vízgyűjtőinek döntő hányadán diffúz szennyezőforrások jelenléte domináns. A mezőgazdaság hatását tekintve a legfontosabb alapintézkedés a Nitrát Akcióprogram, mely a tápanyagterhelés további csökkentésére irányul. A jó mezőgazdasági gyakorlat legfontosabb elemeként előírt tápanyag beviteli korlát már jelenleg is teljesül, további szabályozásra elsősorban a felszín alatti víztestek állapotának javítása miatt van szükség. A felszíni vizek védelme szempontjából az erózió érzékeny területek a kritikusak, a kiegészítő elsősorban erre irányulnak. A fokozott védelmet igénylő területek között kiemelendők a vízfolyások medrét övező védőzónák (puffer sáv), mely területeken a szántóföldi művelés felhagyása és megfelelő növényzónák kialakítása a diffúz terhelések mérséklésének leghatékonyabb eszközét jelentik. A VGT készítésekor fontos szempont volt az intézkedések finanszírozhatósága. A gazdaság teherbíró képessége befolyásolja az intézkedési programok ütemezését. A kiegészítő intézkedések tervezésénél is meghatározó tényező a lakossági teherbíró képesség, az időbeli mentességet igénylő víztestek kijelölése során figyelembe kell venni a megfizethetőségi korlátokat (például a várható víz- és szennyvízdíjak alakulását). Amennyiben az intézkedések megvalósítása jelentősen meghaladja z érintett lakosság teherviselő képességét, a vízminőségi célok elérésére haladékot lehet kérni. A VGT-ben ennek megfelelően a kiegészítő intézkedések ütemezése az esetek többségében a 2015 utáni időszakra (2015-2021 és 20212027 periódusra) helyeződött. Hivatkozott irodalom CIS (2005): Overall Approach to the Classification of Ecological Status and Ecological Potential (EU, CIS Guidance Document No.13.) CIS (2009): Guidance on Groundwater Status and Trend Assessment (EU, CIS Guidance Document No.18.)