A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Boros Gabriella (ÉKTVF): Város épül – Kazincbarcika megalapítása és kialakítás során elvégzett vízimunkák
14 nappal, olykor zuhogó esőben, sárban, néhol térdig vagy derékig érő vízben dolgoztak a gátak erősítésén és menekítették ki a veszélyeztetett épületek lakóit és ingóságaikat. Október 22-re kritikussá vált a helyzet. A Sajó tovább áradt, és még mindig hullott az ár utánpótlását jelentő eső. Életveszélybe kerültek a cigánytelepen rekedt emberek. Nemcsak az ár fenyegette őket, de kimerültek az élelmiszer-tartalékaik is. A mentést végzők megkísérelték ugyan, hogy csónakokkal élelmet vigyenek nekik, illetve kihozzák őket a telepről, de a nagy sebességgel zúduló víz a csónakokat egyszerűen elsodorta. Csak a honvédségtől érkezett helikopter segítségével sikerült a kimentésük. Később kétéltű jármű is érkezett a honvédségtől, amely az elöntött utcák lakóit hozta ki a vízben álló épületekből. 23-án még mindig nem kezdődött el a várva várt apadás. Ezen a napon két szomorú esemény is történt: éjszaka a Kiserőműnél védekező csoport egyik tagja, Magó János útőr a sötétben megcsúszott a sáros gáton és beleesett a több mint két méter mély hideg vízbe. Sajnos a mentést végzők már csak a holttestét tudták a felszínre hozni. Ezen a napon dőlt össze az a vasúti híd, amelyen át a Sajó árterén a vasút Kazincbarcikáról Szuhakállóra vezetett. Néhány napi kemény munka után lélegezhettek fel a védelemben részt vevők: 2526-án megkezdődött a folyó lassú apadása. A Kossuth rádió 26-án már arról számolt be, hogy költöznek vissza a kitelepítettek. Ugyancsak megkezdődött a károk felmérése és a helyreállítás. A vasúti hidat először csak ideiglenesen állították helyre, később új híd épült. A cigánytelep sorsát az árvíz megpecsételte: helyreállítása helyett lebontották a megrongálódott házakat. Néhány lakó elköltözött Kazincbarcikáról, a többi az Újvárosban jutott lakáshoz.” (Barcikai Históriás Online, IX. évf., 1998.)