A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Boros Gabriella (ÉKTVF): Város épül – Kazincbarcika megalapítása és kialakítás során elvégzett vízimunkák

15 12. ábra A Sajó-folyó rendezése az 1974-es árvizet követően A szabályozás 82+500-85+008 fkm szelvények között, az erőmű

drótkötélpályájától a Múcsony felé vezető közútig terjedt. Összesen 7 átmetszés

kellett az új nyomvonal kialakításához, az ívek homorú partjain végig partbiztosítással

(7 helyen, KÖV+50 cm szinten), az új medret a régitől elhatároló 5 db vezetőművel, a

felhagyott ágakban 5 db mederelzáró gáttal, 2 db sarkantyúval és az új mederben két

fenékgáttal, amelyek az eséscsökkentést és a Sajó erősen szennyezett vizének

levegőztetését is szolgálták (ez idő tájt még javában termelt Szlovákiában a papírgyár

is). A Szuha-patak az egyik felhagyott ágba kötött be, ezért új torkolati szakaszt kellett

építeni, a régi meder lezárásával, ugyanígy a BVK egyik övárkát is át kellett kötni az

új mederbe. 4.1.2. Kertváros, Vécsetal-patak rendezése (1983) A Vécsetal-patak teljes, nagyvízi magasságig burkolt medret kapott, amely egyenesen halad a Tardona-patakba a Kertváros és a volt KISZ-lakótelep (ma Újkertváros)

határán. A Herbolyai út alatti átvezetés előtt iszapládát építettek be, mivel ugyanúgy

mint a Pincesori-pataknál, itt is jelentős a hordalékmozgás.