A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Bogáth Jenő (Dunaújvárosi Vizi Társulat): 40 éves a Dunaújvárosi Vizi Társulat
6 A társulat megalakulásának 25. évfordulóján tartott közgyűlésen az Intéző Bizottság elnökének rövid összefoglalója jól mutatja, hogy hová jutott a Dunaújvárosi Vízi Társulat 1995-re. „A 25 év tulajdonképpen egy jelentős időszak, mondhatjuk úgy is, hogy felnőttkorba lépett a Vízi Társulat. Ennyi idő az emberi létnek az egyharmada. Közismert, hogy a társulati mozgalom közel 200 éves, hiszen az első társulati törvény 1807-ben alkották meg. A II. Világháború után megszüntetett vízgazdálkodási társulatokat 1958-tól újjáalakították, ennek az átalakítási programnak a végén 1970-ben alakult meg a Dunaújvárosi Vízi Társulat. A vízügynek óriási szerepe van az ország életében, de abban az időben én sokkal többre értékeltem a mezőgazdaság fejlesztési lehetőségeit. 1965-ben a Duna mentén megértünk egy árvizet, tulajdonképpen ez ébresztett rá bennünket mezőgazdászokat, hogy szükséges társulatot alakítani. Alkalmam volt látni az 1970. évi tiszai nagy árvizet, ahová mint termelőszövetkezeti-mozgalom segítő szándékkal érkeztünk és segítséget adtunk az ott károsult szövetkezeteknek. A saját társulatunk megalakításánál azt az elvet vallottuk, hogy a közfeladat ellátása mellett a munkaszervezet eredményt termeljen és ennek az eredménynek egyrészét a közfeladat ellátására visszafordíthattuk. Ennek köszönhető, hogy a társulatunk az elmúlt 25 évben folyamatosan fejlődni tudott. Az először létrejött intéző bizottsági ülésünk nem kis „nyomás” alatt volt. Mindenki ajánlott megbízható szakembereket, a Vízügyi Igazgatóság, az akkori Pártbizottság, a tanácsok és a velük kapcsolatos szervek. Igen jó szakembereket ajánlottak, olyanokat, akik korábban már bizonyították a „hozzáértésüket”. Mi tulajdonképpen a „mit akarunk”-ra azt válaszoltuk, hogy mi vállalatot akarunk, ami nem a periférián működik – egy eldugott kis faluban – hanem itt a központban Dunaújvárosban, rátermett vezetőkkel. Elmondhatjuk, hogy Biksz János személyében határozott, jó kapcsolatot építő vezetőt találtunk, aki minden időben, előre tudta követni a társulat ügyét, képes volt jó döntéseket hozni és elsősorban fiatal szakemberekkel körülvenni magát. Ezért tehát a társulat fejlődésében neki meghatározó szerepe volt., amit talán nem tudok kellően hangsúlyozni. A másik nagy szerencsénk a főkönyvelő, Fehér Ilona volt, aki szakmájában vezetőként tudott dolgozni. Munkájában nagyon gondos volt, és szorgalma úgy hiszem utolérhetetlen. Ilyen vezetés természetesen jó szakembereket vonz maga köré. Egy ilyen emlékezés ma már történelem is.” Mint már említettem, a 90-es évek elején nagyságrenddel megnőtt a tagjaink száma. A kárpótlások következtében megváltozott a földtulajdonosi összetétel. Nehéz volt megtalálni az új földhasználókat. Az 1995. évi LVII. tv. és a 160/1995(XII.26)Kormány rendelet újból szabályozta a vízgazdálkodási társulatok működését. Az új törvényre a megváltozott társadalmi és gazdasági átalakítás miatt volt szükség. Ezzel a törvénnyel a társulatok átkerültek a cégbírósághoz, és egyértelművé vált, hogy mindenki aki ingatlantulajdonnal rendelkezik tagja a társulatoknak. Lehetőség adódott arra, hogy a közgyűlés küldöttgyűléssé alakuljon. A törvénnyel az állam deklarálta, hogy szükség van a társulatokra a helyi vízkárelhárítási, vízgazdálkodási, vízrendezési munkák végzésénél. A társulatunk is módosította alapszabályát és a napjainkig annak megfelelően látja el feladatát. 1998-ban a társulatok intézményi felügyelete átkerült a Földművelésügyi Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe. Ebben az időben a „forgalomképes” vízfolyások üzemeltetését is átvette társulatunk, mely 9 db vízfolyást, ezzel 68,8 km hosszat jelentett. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium az átadást követően 100%-os támogatást adott ezen vízfolyások felújítására, jókarba-helyezésére, mely munkákat 2004-re teljes egészében elvégezte a társulat. 1999-2003 között az állam a beruházásokhoz való hozzájárulásokon felül a jegyzett tőkében szereplő vizek és vízilétesítmények fenntartásához is jelentős finanszírozással járult hozzá.
