A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

15. szekció: A magyar vízgazdálkodás története - Bogáth Jenő (Dunaújvárosi Vizi Társulat): 40 éves a Dunaújvárosi Vizi Társulat

2 Az 1970-es években a társulat fejlődése dinamikus volt. Mind a termelési értéket, mind a

nyereséget megsokszorozva fejlődött és végezte a munkáját. Ebben az időben a közcélú

fenntartás és beruházás együttes összege 3-4 millió forint/év volt, a termelés pedig az első

teljes évtől 2,8 millió forintról 10 év alatt 51 millió forintra nőtt. Folyamatosan látta el

munkával a társulatot a tagság. Amíg az évtized közepéig a saját közcélú munkák értéke az

éves bevétel felénél is magasabb volt, addig az évtized végére, 1980-ra csak a bevétel 8-10%át jelentette. A társulat fenntartási munkát csak azokon a műveken végzett, ahol a felújítás, jókarbahelyezés megtörtént. Az éves érdekeltségi díj a kezdeti 17,3 Ft/ha- ról 10 év alatt 35 Ft/ha -ra emelkedett. Ekkor az érdekeltségi díj kisebb részét fordították fenntartásra, a nagyobb része

felújításra, illetve tárgyi eszközök fejlesztésére lett felhasználva. Az érdekeltségi díj alakulása 1970 - 1990-ig év Érdekeltségi

hozzájárulás Ft/ha év Érdekeltségi

hozzájárulás Ft/ha 1970 17,30 1981 45,- 1971 17,30 1982 45,- 1972 17,30 1983 45,- 1973 17,30 1984 50,- 1974 20,- 1985 60,- 1975 20,- 1986 76,- 1976 20,- 1987 70,- 1976 25,- 1988 70,- 1977 25,- 198

9 70,- 1978 25,- 1990 70,- 1979 35,- 19

80 45,- A következő évtized végére, 1990-re tovább nőtt a termelés. Az évtized elején főleg a

meliorációs munkák jelentették a bevétel legnagyobb részét. Sajnos, az állami támogatás

csökkenése, majd elmaradása olyan helyzetet teremtett, hogy más munkák után kellett nézni.

Az érdekeltségi területen nem volt megfelelő mennyiségű munka, ezért távolabbra kellett

menni, más típusú munka után nézni. Erre azért volt szükség, mert az előző években levő

konjunktúra alatt olyan nagy földmunkagép-kapacitást fejlesztett a társulat, hogy a munkával

való ellátása már helyben, az érdekeltségi területen nem volt megoldható. Ekkor kezdte meg a társulata nyugati típusú földmunkagépekre lecserélni a szocialista táborból való gépeit. Olyan helyekre ment el dolgozni, ahol egyhelyben nagy mennyiségű földmunka volt. Például külszíni bányaművelés, téglagyári földmunkák, de résztvett a társulat a Dunakiliti gátépítésben is. A rendelkezésére álló kézi erő hasznosítása érdekében a közcélú műtárgyépítés mellett

ivóvízvezeték, szennyvízcsatorna építés, halastavak műtárgyainak építéseit vállalta a társulat. 1990-ig még a fejlődés volt a jellemző, de már érződött, hogy az állam egyre kevesebb

támogatást ad. A társulatoknak meg kellett találniuk a recesszióból a kivezető utat. 1990-ben még mindig eredményes volt a gazdálkodás, de a 105 milliós termelési értékből már

csak 4,5 millió forint volt a nyereség. (Ezt ma 2010-ben is elfogadnánk! ) Az első 20 év egy dinamikus fejlődést eredményezett. Az érdekeltségi díj mértéke 70 Ft/ha-ra emelkedett. Az 1984-85-ös évben 248 km-re bővült a jegyzett tőkébe tartozó vízfolyáshossz.

Erre az időre már mintegy 210 km jókarba-helyezése fejeződött be, és folyó áron számolva

850 millió forint értékű közcélú munka lett elvégezve. ( földmunka és műtárgyépítés együtt ) Ez mellett már látszott, hogy az állam egyre kevesebb pénzt tud adni a mezőgazdaságnak.

Leálltak a meliorációs beruházások, megjelentek a piacon a magánvállalkozók, akik

lényegesen olcsóbban tudtak dolgozni.