A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)
14. szekció: Vizes élőhelyek védelme - Tamási Enikő (EJF): Ártéri vizes élőhely-rendszerek rekonstrukciós tervezésének tapasztalatai Gemenc és Béda-Karapancsa példáján
típusok létezése. A természetvédelmi kezelés általános célja a vizes élőhelyek jellegét megőrizni, vagy ahol károsodott, helyreállítani, a károsító folyamatokat leállítani. Egyes területeken új vizes élőhelyeket létesíteni. 16. ábra A GEF projekt keretében – az alapkoncepciónak megfelelően – azzal, hogy a tápanyagterhelés csökkentése céljából gyakrabban és több vizet vezetünk a hullámtérre, a hullámtéri vizes élőhelyek megjavításának a kezelési leírásban már korábban meghatározott céljaival összhangba hozható beavatkozásokat hajthatunk végre. A projekttel érintett 10 vízrendszer közül 7-ben szinte teljes mértékben érvényesülnek a kezelési leírásban foglaltak. Egyetlen helyen, a Gabriella-szigeti mellékágban tervezett az előzőleg meghatározott célállapot elérésével ellentétes hatású tevékenység (kotort anyag elhelyezése). Két esetben – a Külső-Béda és a GrébeciDuna esetén – a lehetséges célállapotok közül a mellékágként való funkcionálás a projektben tervezett alsó torkolati fenékküszöbök megépítésével a beavatkozások előtti állapothoz képest távolabbra kerül. Javasoljuk ezen két víztest esetében a célállapot újragondolását és megváltoztatását, ennek megfelelően a holtágként való megtartás célként való kitűzését. A vizes élőhelyek leírásánál – csakúgy, mint az egyéb szakterületeken – jellemzően adathiánnyal és a terület viszonylagos föltáratlanságával találjuk magunkat szembe. Elmondható az is, hogy az eddigi monitorozási kísérletek két fő problémával küszködtek: egyrészt kampányszerűek, rövid ideig tartóak voltak, másrészt nem rendelkeztünk kellő alap- és háttérinformációval. Az alapadatok a jelenleg tervezett beavatkozások előtt is kifejezetten hiányosnak mondhatóak. Mindenképpen javasoljuk a munkálatok kivitelezési szakaszát megelőzően a teljeskörűségre minél inkább törekvő alapállapot-fölvételt. Megjegyezzük azonban, hogy mivel az egész rendszer a Dunától függ, működésének megismeréséhez valószínűleg legalább olyan hosszú adatsorra lenne szükség, mint a Duna vízjárásának leírásához. 4.2. Hordalékszállítás A tervezett rekonstrukciós beavatkozások nagyrészt (egy vízrendszert kivéve) a Duna hullámterén valósulnak meg. A Duna vízjárásától, az elöntési gyakoriságtól, szinttől és tartósságtól függően a hullámtérre esetenként jelentős mennyiségű lebegtetett és görgetett hordalék jut, mely a lokális áramlási viszonyoktól és az apadás ütemétől is befolyásolt módon rakódik le a hullámtéren, vagy jut vissza a főmederbe. Jelen tanulmányban a projektben rekonstrukciós munkálatokkal érintett vízrendszerek hordalékviszonyainak leírása a cél, valamint a beavatkozások előtti és utáni állapot értékelése abból a szempontból, hogy a megjavított vízforgalom milyen mértékben növeli meg a hordalékforgalmat, amennyiben ez becsülhető. vízrendszerenként értékeljük a rendelkezésre álló információk alapján a projektben megcélzott beavatkozások hordalékszállításra gyakorolt hatását, és annak jövőbeni nyomon követése érdekében monitoring jellegű vizsgálatok elvégzésére tettünk javaslatot. A Duna-Dráva Nemzeti Park duna-menti hullámtéri területeinek hordalékviszonyai meglehetősen föltáratlanok. Célzott hordalék-mintavétel és vizsgálat a terület mellék- és holtágaiban a Vén-Duna mellékág kivételével ezidáig nem történt, a Vén-Duna azonban a jelenlegi projektnek nem tárgya. A Duna főágán az Alsó Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság végez rendszeres lebegtetett hordalékmérést, évi 5-7 alkalommal, a projekttel érintett szakasz fölött Dombori-pusztánál, valamint Mohács
