A Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlése (Sopron, 2010. július 7-9.)

14. szekció: Vizes élőhelyek védelme - Tamási Enikő (EJF): Ártéri vizes élőhely-rendszerek rekonstrukciós tervezésének tapasztalatai Gemenc és Béda-Karapancsa példáján

Duna és a nagy nyílt vízfelületű tavak, mellékágak (1) Az ilyen jellegű vízterek elsődleges jelentősége, hogy a vízimadarak (főképp récék és ludak) legjelentősebb

telelőhelyei. Bizonyos ragadozómadarak, például a fokozottan védett rétisas (Haliaeetus albicilla) és barna

kánya (Milvus migrans) kedvelt táplálkozóhelyei. Sok halfaj élőhelyei. Természetvédelmi kezelésük általában

nem igényel beavatkozást. Egyes Duna-szakaszok és mellékágak rekonstrukciója cél lehet, de ez legtöbbször

csak állandó és költséges kezeléssel tartható fenn. Tipikus példák: a Duna főmedre és a Rezéti-Duna. Sulymos tavak (2) Ez a vizes élőhely-típus jellemzően állandó vízborítású, közepes vízjátékú, a hullámtéren található

medermaradvány. Jellemző ezen holtágak növényzetére többek között a sulyom (Trapa natans), a tündérfályol

(Nymphoides peltata) valamint a vízitök (Nuphar luteum). Általában kedveli az ilyen jellegű élőhelyet a

fokozottan védett vidra (Lutra lutra). Rövidtávon beavatkozás nélkül is fennmaradnak, de hosszú távú

fennmaradásuk a folyamatos feltöltődés és az újabb holtágak képződésének hiánya miatt erősen kérdéses.

Átalakulásuk lassítható aktív természetvédelmi kezeléssel. Törekedni kell a maximális magasságú vízzel való

feltöltésre és állandó vízfelület (de nem állandó vízszint) fenntartására. Jellemzően ilyen jellegű a Nagy Forgótó. Nádas, gyékényes mocsarak (3) Általában a sulymos tavak feltöltődésével létrejövő sekély vizes élőhelyek. A nádi énekesmadarak jellegzetes

élőhelyei, vonulási időszakban is fontos szerepet játszanak. Tipikus példája a Zátony-tava. Halbölcső (4) A jellemzőnek tekinthető halfajok (pl. csuka, ponty) szaporodóhelyei. Természetvédelmi szempontból rendkívül

fontos élőhelyek, az ilyen tavakat lehetőség szerint csak ritkán szabad hagyni kiszáradni. Állapotuk aktív

kezeléssel stabilizálható, illetve élőhely-rekonstrukcióval fejleszthető. Működésükre jellemző, hogy viszonylag

jó kapcsolatban vannak a főmederrel, ennek megfelelően a különböző időszakokban érkező árhullámok más-más

halfajnak biztosíthatnak szaporodási lehetőséget. A projektben érintett vízrendszerek közül elsődlegesen

halbölcső a Káposztás, valamint a Janika-tó. Fekete gólya-etető (5) Természetvédelmi jelentőségük és kezelésük az előzőhöz hasonló, de a rendszer tavait hagyjuk leürülni. A

leürülés esetleges lassítása az ilyen jellegű táplálkozó-helyek folyamatos biztosítását segíti. Kiemelten fontos az

ilyen élőhelyek majdnem kiszáradt állapota az őszi vonulás megkezdése előtti és alatti időszakban, mivel

ilyenkor ezek a vonuló kócsagok, kanalasgémek, fekete gólyák (stb.) szinte kizárólagos táplálkozó-helyei. Legjellemzőbb fekete gólya-etető a Báli-tó. Nedves rétek (6) Nagyobb árhullámok alkalmával rövid ideig vízzel borított, határozott mederrel nem rendelkező mélyfekvésű

területek. Természetvédelmi jelentőségük és kezelésük az előzőhöz hasonló. A Zsold-kaszáló ilyen. Fok, vízszállító funkció (7) Egy részük természetes képződmény (pl. Báli-fok, Forgó-fok), ezeken előfordult esetenként emberi beavatkozás

(egyes területek víztelenítése vagy jobb vízellátásának biztosítása érdekében), de vannak mesterségesen

kialakított, ásott fokok is a területen (pl. Reitman-fok a Rezéti-Duna és a Decsi Nagy Holt-Duna között). Békabölcsők (8) Vízzel való borítottságuk kora tavasztól szükséges a kétéltűek (gőték, békák) szaporodásához. Kiszáradásuk nyár

közepétől megengedhető. Általában beavatkozást nem igényelnek, esetenként a fok-rendszernél leírtak

érvényesek rá. Jellemző példa a Szilágy-fok. Nyári ludas tavak (9) Az ilyen jellegű víztestek általában mentett oldalra került holtágak. Jellemzőjük, hogy meglehetősen stabil az állapotuk, vízjátékuk kicsi. A mentett oldali holtágak (tavak) fenntartása vízügyi beavatkozást általában nem

igényel, általános élőhelyvédelem szükséges. A projektben ilyen jellegű víztest nem szerepel, de a típus

jellegzetes példája a Riha-tó. Általános kezelési elvek A különböző élőhelytípusok optimális, és megfelelő működéséhez szükséges minimális

vízborítottsága/vízellátottsága a 16. ábrán látható. Fontos a természetes jelleg és a dinamikus működés

megmaradása a beavatkozások után. A természetes jelleghez hozzá tartozik a Duna szélsőséges vízjárásának

megfelelő rendszertelen elöntés és a különböző mértékű leürülés/kiszáradás, egyszóval a különböző élőhely-