A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - dr. Pálfai Imre, Boga Tamás László, Schreffel Rudolf, ATIKÖVIZIG: Emlékeztetők a regionális vízgazdálkodási tervezés módszertani tanulmánya tárgyában 1994-ben tartott tervezői megbeszélésekről és témavitákról

Váradi József elismerését fejezte ki a véleménye szerint élenjáró munkáért. Más ágazatokhoz képest – hagyományainknak megfelelően – e módszertani tanulmánnyal, ill. az irányelvek megfogalmazásával a térségi tervezés megalapozásában előbbre tartunk. Kérdéses ugyanakkor, hogy a területfejlesztési (területrendezési), vagy a regionális vízgazdálkodási tervek készítésének kell-e elsődlegességet biztosítani. Valószínűsíthető, hogy az optimális megoldás e tevékenységek együttes, egymásra ható végzése, természetesen annak szem előtt tartásával, hogy Magyarország kiszolgáltatott vízgazdálkodási helyzetben van. Ebből következően az államra hárulóan van egy alapfeladat, egy alapellátási szint biztosítása. Kolossváry Gábor (reagálva Váradi József hozzászólására) a napi gyakorlatból vett példákkal igazolta a területfejlesztési vagy a regionális vízgazdálkodási tervezés elsődlegességének dilemmáját. Ilyen művelt témák pl. a Balaton és térsége, a Duna–Tisza kőzi homokhátság, a Kiskörei tározó és térsége, a Velencei-tó stb. Perger László a minél alaposabb helyzetfeltárás, állapotértékelés fontosságát hangsúlyozta. A tervek a társadalom számára készülnek, ezért azok elsődlegesen az adottságok, állapotok és lehetőségek feltárására kell hogy szolgáljanak. A tervek készítésének egyik alapfeltétele, hogy az igazgatóságokon a munka személyi feltételei biztosítottak legyenek. Pálhidy Csaba az alapelvek megfogalmazását jónak minősítette, kiemelve, hogy ezek alkalmazásánál a közvetlen szakmai szempontok figyelembevétele feltétlen szükséges. Hangsúlyozta a vízgazdálkodás azon sajátosságát, hogy egyrészt – feladatából adódóan – tényleges igényeket elégít ki, másrészt a vízgazdálkodási beavatkozások, létesítmények egyúttal más típusú igényeket is indukálnak Ezt a kettőséget a tervezések során mindig figyelembe kell venni, azaz a tervek nem készülhetnek kizárólag a meglévő igényekre, hanem az indukált igények visszacsatolt hatásaira is tekintettel kell lenniük. Wisnovszky Iván kifejtette, hogy Magyarországon a regionális és külföldet nem érintő vízgyűjtő területet gyakorlatilag az 5-6 ezer km

2 nagyságú területek jelenthetik. Az ennél nagyobbak mind nemzetközi érintettségűek, ezekre csak nemzetközi egyeztetésekkel lehet regionális vízgazdálkodási terveket készíteni. Felvetődik, hogy a nem regionális, hanem országos jelentőségű területek (pl. a Duna–Tisza közi hátság) kérdései ugyanazzal a tervezési módokkal, elvekkel kezelhetők-e. Javasolta, hogy az elkészülő tervek véglegesítése ne ágazati jóváhagyással, hanem társadalmi elfogadással történjen. Az irányelvek tematikai felépítését, az egyes fejezetek mélységét illető bírálatában többek között túlzónak találta a mezőgazdasági felbontás részletességét, s hiányolta az egészségvédelemmel, a rekreációval, a településfejlesztéssel kapcsolatban figyelembeveendő dokumentáció-sorokat. Nem érthető a bányászat nevesítése az ipar hiánya mellett. Hiányzik a közlekedés. Kéri ezek korrigálását. Hamza István jelezte, hogy az igazgatóság észrevételeit írásban is átadták a szerkesztők részére. Javasolta, hogy az összeállításban a felszín alatti vizek fontosságuknak megfelelő hangsúlyt kapjanak. Az anyag szerint tervezett időütemezést megkérdőjelezheti a megfelelő alapadatok biztosíthatósága. Nem tisztázott a tervezői háttér, ezzel, mint korlátozó tényezővel számolni kell. Ress Sándor értelmezte az erőforrás típusú és az igény-kielégítés orientált tervezés eltéréseit, eltérő logikai rendszerét. Felhívta a figyelmet arra, hogy az értékfolyamatoktól nem függetlenedhet el a terv. Jelenleg a megalapozott tervezés biztosításához hiányzik a területfejlesztési törvény. Egy kapitalista gazdaság jól begyakorlott demokratikus elvein épülő magatartási rendszerében fölvett tervezési logika átültetése a jelenlegi "átmeneti" magyar állapotokra igen nagyfokú körültekintést igényel. Feltétlen megfontolandó, hogy a vízügyi szolgálat (1970-hez hasonlóan) ismét felvállalja-e a társadalmi-gazdasági folyamatok területek közötti ellentmondás-rendszereinek feloldását. Kérdés, hogy szabad-e ennek a kockázatát vállalni. A regionális vízgazdálkodási terv készítőjének nem lehet feladata a 11