A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - dr. Pálfai Imre, Boga Tamás László, Schreffel Rudolf, ATIKÖVIZIG: Emlékeztetők a regionális vízgazdálkodási tervezés módszertani tanulmánya tárgyában 1994-ben tartott tervezői megbeszélésekről és témavitákról

A tematika 3. pontja meditációt kell jelentsen, a különböző pontokhoz kidolgozó-szakértőket kell megkeresni. Az irányelvnek olyannak kell lennie, amit széles körben lehet alkalmazni Pálfai Imre ismételten hangsúlyozza, hogy Ress Sándor és munkatársai a tematika 3. pontjának valamennyi gazdasági kérdése megválaszolását elvállalták. Váradi József főosztályvezető, a KHVM képviselője emlékeztet arra, hogy a minisztérium már benyújtotta javaslatait a vízügyi törvényre vonatkozóan, ennek lesz egy végrehajtási utasítása is. Jelenleg még nincs meg a jogszabály, de feltételezzük meglétét, mintegy "elővágást" teszünk. Ezen belül hármas feladatról van szó: 1. a jelen állapot pontos és naprakész feltárása, 2. annak előrejelzése, hogy mi várható, 3. műszaki alternatívák kidolgozása arra vonatkozóan, hogy mit lehet tenni műszaki és gazdasági vonalon, költségbecslések stb. Nagy szükség van a szakmai műhelymunkára, a törvények és a politika megfelelő megalapozásához. Le kell határolni az állami feladatok körét, az állam csakis és kizárólagosan a saját tulajdonában megmaradó létesítmények problémáival kell foglalkozzon. Példaként említi a vízrendezési és az árvízvédelmi fejlesztési koncepciókat, amelyek szintén csak az állami tulajdon határáig mentek el. A feladat-meghatározásnak ezen belül kell maradnia. Az itt születő anyagtól tehát a KHVM számára elvárható, hogy lehatárolja az állami feladatvállalás körét, annak törvényi és financiális kereteit, a helyi érdekeltségekkel való párbeszédhez pedig adjon kapaszkodókat. Az abszolút konszenzuskeresés régen a vízügyi kormányzat paternalista beavatkozását jelentette. Ennek a mostani helyzetnek megfelelően, az anyagnak az állami feladatokra kell kiterjednie, a szolgáló és a szolgáltató szerepéből kell közelítenie a kérdésekhez. Ezért ennek, az itt születő anyagnak nem a területhasználók szempontjait kell érvényesíteni. Kisgyörgy Sándor megállapítja, hogy tájegységekre lebontott fejlesztési tervben kell gondolkozni. A tervezési egységnek a vízgyűjtőt kell elfogadni, ezt szegmensekként kell összerakni, ami csupán elhatározás kérdése. Erre jó példaként szolgálhat akár az angol, akár az amerikai modell, de ezeket csak az ország sajátosságaira alkalmazva lehet nálunk alkalmazni. Ki kell jelenteni, hogy vízhasznosítást csakis akkor lehet elképzelni, ha az igénylő anyagilag is hozzájárul ehhez. A külföldi irányelvek jól értelmezhetők, ezt egy iterációs munkában lehet elképzelni. Váradi József ismételten hangsúlyozza, hogy nincs vízgazdálkodási fejlesztési cél, ezt alá kell rendelni az egész ország érdekeinek. Koch György azzal egészítette ki az előtte szólót, hogy az államnak vannak kötelezettségei a vízkészletek biztosítása tekintetében. A vízkészletekhez való hozzáférhetőséghez kell a keret megállapítása, meg kell teremteni a vízgazdálkodás rendjét. Ezt régiónként kell megteremteni. Másik feladat a vízgazdálkodás feltételrendszereinek javítására kell alternatívát adni. Ezen belül fontos a készletek meghatározása, a konfliktushelyzetek feltárása, megelőzése, megoldása. Mit lehet tenni? A megkapott anyagok közül a C melléklet igen jó, figyelmet fordít a feladatokra. Megjegyzi, hogy a metodika és az irányelv nem ugyanazon fogalmat takar. Pálfai Imre leszögezte, hogy a vizsgálatot a teljes vízgyűjtőre és a vízgazdálkodás teljes körére kell elvégezni. Konkrétan ki lehet hegyezni a kérdést az állami feladatokra, meg kell mondani, meddig tart az állam felelősségvállalása. Jolánkai Géza alapvetőnek tartja a "fenntartható fejlődés" elvének messzemenő betartását. Vagyis sem az állam, sem a társadalom ne terhelhesse az élővilágot, a környezetet elviselhetetlen mértékben. Kumánovics György kihangsúlyozza, hogy a társadalom igényeit kell szolgálnunk. Konfliktus helyzetek bárhol és bármikor felmerülhetnek. Pálfai Imre rátér a tematika 3. pontjában szereplő feladatoknak a szakértők közötti felosztására. Ezek szerint a makrogazdasági és az ehhez kapcsolódó valamennyi kérdésről az 5