A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - dr. Pálfai Imre, Boga Tamás László, Schreffel Rudolf, ATIKÖVIZIG: Emlékeztetők a regionális vízgazdálkodási tervezés módszertani tanulmánya tárgyában 1994-ben tartott tervezői megbeszélésekről és témavitákról

a munka tulajdonképpen már közel fél éve megkezdődött. A jelen megbeszélés során lehetőséget kívánunk adni a szakértőknek arra, hogy a megküldött anyagukat ismertessék, kiemelve belőle az általuk legfontosabbnak vélt vonásokat. Minderre azért van szükség, hogy a többi szakértő is megismerje és tanulhasson belőle, esetleg vitatkozzon vele. Csatári Bálint földrajztudós szakvéleményét, – aki egyébirányú elfoglaltságai miatt nem vehet részt a megbeszélésen – Pálfai Imre ismerteti. A szerző megállapítja, hogy hiányzanak a tervezéshez a megfelelő jogi kapaszkodók, így nem is lehet jó munkát végezni. Területi hatályú törvényekre lenne szükség, a tárcaérdekeket egyeztetni kellene. Továbbra sincs gazdája a területfejlesztésnek, bár erre esetleg alkalmas lehetne a megye vagy a megyék szövetsége. Nagyon fontos lenne az alulról való építkezés és az, hogy ennek előnyeit tudatosítsák. Lényeges a szferikus és a területi tagoltság szerinti feldolgozás. A társadalmi igényeket nagyon jól meg kell tudni fogalmazni. A megvalósíthatósághoz integrált adatbázisok szükségesek. A szakvélemény vitájában Jolánkai Géza projekt társ-menedzser megállapítja, hogy véleménye nagymértékben összecseng a szakvéleményben megfogalmazottakkal, különösen a megvalósíthatóság kérdésében. Ress Sándor (Öko Rt.) – részben már túllépve a vitának ezen a fázisán – felteszi a kérdést, hogy a munka végül is milyen formában jelenik majd meg (ajánlás, irányelv vagy esetleg más), és lényegében egyetért a következtetésekkel. Saját véleményként az alábbiakat fejti ki részletesen: – hiányoznak a vonatkozó törvények, illetve csak a régiek vannak, ezekben kell gondolkodni? Meg kell ismerni az újonnan készülő, ide vonatkozó törvények jellegét, meg kell határozni az érdekviszonyokat a térség fejlesztési lehetőségei között (a terv és a megvalósíthatóság viszonyát). Értékelni kell az érdekviszonyok alakulását makrogazdasági szinten, a megújuló korlátokat, meg kell határozni a költségviselők körét, a piaci értékítéletnek is alá kell vetni az elképzeléseket. Le kell határolni az alkalmazott fogalmak körét és azok tartalmát is, valamint tisztázni kell az értékelési szempontokat, az intézményi kereteket úgyszintén. Pálfai Imre azonnali válaszában elmondja, hogy mindezekre a kérdésekre az Öko Rt.-től várjuk a választ. Ami a régió fogalmát illeti, Csatári Bálint szerint ebbe beletartozik a csak néhány községet magába foglaló kistérség, a Duna–Tisza közi hátság mint középtáj és az Alföld vagy a Tisza-völgy mint régió. A hármas tagozódás 100 négyzetkilométernyi területtől egészen a 100.000 négyzetkilométerig terjedő nagyságú területeket foglalhat magába, természetesen mindegyiknél mások a feladatok a tervező számára. Török Imre György ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a rövid idő és a kevés pénz ellenére is a lehető legjobbra kell törekedni. Kifejezetten keret-jellegű irányelvekre van szükség, a megvalósíthatóság fokozott figyelembevételével. Erre a folyamszabályozás területéről hoz fel példát. Az eddigi "kollektív bölcsesség" után most már a feladatok szétosztására, testre szabott részfeladatként való megjelenítésére kell sort keríteni. Felveti a cím esetleges módosításának lehetőségét is. Jolánkai Géza kihangsúlyozza, hogy vizes tervezésről van szó, vízgyűjtőre kell tervezni. Ijjas István hozzászólásában a regionális tervezésnél alkalmazandó metodikára, majd az államigazgatási döntés-előkészítés problémáira tér ki. A fogalmakról folytatott vita teljesen parttalanná tenné a munkát. Vállalja ennek a kérdéscsoportnak a munka keretei közötti felügyeletét. Nagyon fontosnak tekinti a fogalmak pontosságát és a világnyelvekre való lefordíthatóságot. Németh Miklós emlékeztet arra, hogy a munka 6-7 hónapja kezdődött. Az eredményt több helyről is igénylik (például a Hortobágy–Berettyó program ne indulhasson függetlenül Debrecen szennyvizeinek tisztításától). A legfontosabb alapelveket meg kell fogalmazni! A címben foglaltaknak megfelelően, orientatív jellegű módszertani tanulmányt kell kidolgozni. 4