A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
5. szekció: Területi vízgazdálkodás - dr. Lénárt László, Miskolci Egyetem: Tata, Fényes-forrás, Sport medence környéki vízfakadások kezelésének tervezési munkálatai
A mésztufa legnagyobb ismert vastagsága (a feltételezett tengely mentén) 16 m, ami az elterjedés szélei felé hirtelen elvékonyodik. Mivel a korábbi vizsgálati fázisokban számos fúrás mélyült, a durva földtani kép már ismert volt, a jelen vizsgálat keretében elsősorban arra törekedtünk, hogy a korábbi részletes vizsgálatok által feltárt bizonytalanságokat igyekezzünk tisztázni, határoljuk le a feszültségmentesítés szempontjából meghatározó rétegtípusok elterjedését, pontosítsuk a rétegek állapotát. Az újabb fúrások már a vízfakadás problematikájából adódóan döntően a medence DNy-i sarkának környezetéren mélyültek. A vízfakadások megjelenését a különböző szerzők némileg eltérően ítélik meg, de többnyire vetőkhöz, illetve egy korábbi forrásbarlanghoz kötik. (Ez utóbbiról már megoszlottak a vélemények a fentiekben vázoltak szerint. Mi munkahipotézisként alapvetően elfogadtuk az üreg korábbi meglétét.) Bár az új fúrásokkal, szondázásokkal jelentősebb üregeket nem sikerült kimutatnunk, a mésztufa elterjedésére vonatkozóan lényegesen pontosabb információkhoz jutattunk. A medence környezetében két terület különíthető el a földtani felépítése alapján. • Medence északi 2/3-a (Fényes-fürdő területének általános földtani felépítése) • Medence déli 1/3-a (forrásfakadások környezetének földtani környezete) Északi 2/3, általános földtani felépítés Ezen részterületen jellemzően az eredeti térszín alatt barna humuszos homok települt ~0,50 m-es vastagságban majd alatta sárgásszínű homokok találhatók 1,00-1,50 m vastagon. A homokok alatt mindenütt szürke pannon agyag települ néhol kisebb homok beágyazódásokkal, vastagsága ~30,00 m. Az agyag alatt triász mészkövek települnek. Déli 1/3, forrás környezet felépítése Az alapvető rétegződés itt is az északi részhez hasonló lenne, azonban a tektonika és a tektonikus zónához köthető utólagos forrástevékenység jelentősen módosította a nyugodt településű É-i rész rétegviszonyait. A fúrásos és geofizikai kutatások változatos földtani képet mutatnak, és ennek alapján kijelenthető, hogy nem adható meg egy függőlegesen tagolt egységes rétegsor. (Az állékonysági és áramlástani vizsgálatokhoz erős közelítéssel kellett élnünk!) Mivel vízfakadás a feltételezések szerint alapvetően vetőkhöz kötődnek, a mésztufa kiválások is részben a vetők mentén, azok felszíni metszetei vonalában és a kibukó víz aktuális áramlási pályája mentén jelentkeznek. Maga a vetőkkel átjárt rétegváz ugyanaz a pannon agyag, mint az É-i részen. Az agyag azonban a vetőlapok mentén kontaktusba kerül a feláramló vízzel, mely az agyag átázását, felpuhulását okozza a vetőlapok mentén, ami jelentős állapotromlást idéz elő. Az átázott zóna vetőlapoktól számított vastagsága 1-2 m-esnek becsülhető. A pannon agyagra települt vékony homok általános elterjedésűnek tekinthető, azonban a szemeloszlási vizsgálatok alapján nem egységes szemszerkezetű. A termett homok és a fölötte található medence menti töltés elhatárolása meglehetősen bizonytalan. A vékony felszíni agyagos, tőzeges réteg szerepe hidraulikai szempontból minimális, azonban a medence süllyedése, állékonysága szempontjából meghatározó. Az újabb fúrások területi elhelyezkedésük okán ebből a szempontból újabb ismereteket nem nyújtanak. 7
