A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - Reich Gyula: A nagyvízi meder-használat szabályozása

A NAGYVÍZI MEDER-HASZNÁLAT SZABÁLYOZÁSA REICH GYULA Az 1998–2002 között tapasztalt árvizek hatására megkezdődött vizsgálatok – a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése keretében – két fontos körülményt hoztak szinte azonnal felszínre: • Az árvízszintek emelkedésének egyik oka az árvízi meder elfajulása, nevezetesen a meder változása, a hullámtér feliszapolódása, a nyári gátak és a bozótossá vált növényzet. A mederelfajulás folyamatát feltétlenül korlátozni kell, mert hatása egyes szakaszokon. (így pl. Szolnok térségében) kiszámíthatatlan, veszélyes vízszintemelkedést okoz. Ezért, az árapasztással egy időben, és azonos rangon kezelve, szükséges és lehetséges a Tisza medrében, a hullámtéren az árvízi hozamok levezetésének a feltételeit helyreállítani, ill. javítani. • mivel mind az árapasztó tározás, mind a hullámtér jelentős részben mezőgazdasági művelés alatt álló területeken valósul meg, nyilvánvaló, a kitűzött árvízfejlesztés nem oldható meg az érintett terület egyidejű mezőgazdasági és infrastrukturális fejlesztése nélkül. A hullámtéren érvényesülő tényleges hasznosítási és igazgatási gyakorlat, valamint a valós problémák azonosítása érdekében, az 5 tiszai hullámtérrel rendelkező vízügyi igazgatóság, egységes tematika alapján esettanulmányt készített 2003–2004-ben. Ebben áttekintették a hullámtéren érvényesülő mai szabályozást. Szembeszökő volt, hogy nem bukkantak egyetlen olyan esetre sem, hogy rendeltetésszerű művelésre köteleztek volna földtulajdonost, holott a felhagyott, szántó művelési ágba tartozó területeken gyarapodó, általában tájidegen, invazív növényzet jelentős áramlási akadályt képez (azaz nem érvényesülnek a hullámtér-hasznosítást szabályozó, ma rendelkezésre álló eszközök sem…). A Tisza 600 km-es magyarországi szakaszát mintegy 460 km2 területű hullámtér kíséri. A Tisza meder jellemző szélessége 200 – 300 m, a hullámtéré 1 – 5 km, helyenként néhányszáz méteres szűkületekkel tarkítva. A Tiszának a VTT által érintett térsége a Kisköre – déli országhatár közötti folyószakaszt és a Tivadari hídszűkület érinti, összes területe 30404,9 hektár. A hullámtér mintegy 91%-a termőterület, egytizede művelés alól kivett, ennek aránya az Algyő-déli országhatári szakaszon a legnagyobb (16,5%), a Kisköre-szolnoki szakaszon a legkisebb (4,7%). Az országos átlaghoz, de különösen a közismerten alacsony erdősültségű Alföldhöz képest magas, 46,9% az erdő aránya, kiemelkedően magas az Algyő-déli országhatári és a Csongrád-algyői szakaszokon (76,2%-67,0%). Természetesen az említett erdősültebb szakaszokon a mezőgazdasági területek aránya kifejezetten alacsony, 7,1% és 27,1%. Az összes terület egyharmada (mezőgazdasági terület 68,6%-a) szántó, a gyep aránya 12% (a mezőgazdasági terület 27,7%-a). A hullámtér természeti értékekben gazdag terület, közel 13 ezer hektár, azaz a terület 42,4%-a élvez különböző mértékű védettséget, vagy védettségre tervezett. A vízügyi igazgatási gyakorlatnak a folyók medrében a műszaki-szakmai alapja az un. „általános szabályozási terv”. Ennek kell tartalmaznia azokat az adottságokat, adatokat, amelyek tartalmi eligazítást adnak az adott területre (vízszintek, vízhozamok, áramlási viszonyok, fejlesztési elképzelések stb.). Valamennyi vízügyi igazgatóság rendelkezik ilyen tervvel, de megállapítható volt, hogy annak az un. nagyvízi szabályozási része viszonylag szegényes. Az általános szabályozási terv egyébként belső munkaanyag, nem képez hivatkozási alapot közigazgatási eljárásban.