A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - dr. Nagy László, BME: Árvízvédelmi gátak megbízhatóságon alapuló kockázat számításának menete

1:4-es rézsűket építünk stb. De azt, hogy abszolút értékben mennyi az elért biztonság azt csak a megbízhatóságon alapuló számítás alapján tudjuk becsülni például, hogy 80 centiméteres korona magasítás vagy 1:2-ről 1:3-ra történő rézsű laposítás az eredményesebb beavatkozás. Extrém árvíz miatt Magyarországon a várható kár illetve az újjá építési költség elérheti a 1000 milliárd Ft-ot, figyelembe véve, hogy az öblözeteknek csak egy töredéke kerül víz alá. Az ártéren a védett értéket ennél lényegesen nagyobbra becsülhetjük. A negyvenes évek közepe óta az árvízvédelemre fordított közpénzek széles határok között változtak elsősorban a nagy árvizek (1956, 1965, 1970, 1980) után eltelt idő függvényében. Az árvízi öblözetek betelepültségére való tekintettel (csaknem 2,3 millió ember lakik az ártéren) az emberi élet védelme abszolút elsőbbséget kell, hogy élvezzen. Prioritásként jelentkezik a védett gazdasági érték, ugyanakkor növekszik az aggodalom bizonyos területek természeti értékének megtartása érdekében. Az árvízvédelmet, mint egy állandó feladatot kell tekinteni, mivel nem csupán a természeti folyamatok intenzitása és fellépési gyakorisága változik az időben, hanem a védelmi lehetőségek, valamint a veszélyeztetett terület használati módja. Ezeket kiegészítve azzal, hogy az anyagi lehetőségek korlátozottak, valamint hogy az említett bizonytalanságok a természeti folyamatok előrejelzésében és hogy a mérnöki tevékenység (mely messze túlmegy a hagyományos árvízvédelem feladatain) egyre komplexebbé válik, akkor megállapíthatjuk, hogy az árvízvédelem mérnöki tudományának új védelmi stratégiára és egy új biztonsági megközelítésre van szüksége. Ez új eszköz rendszert is igényel azért, hogy: • a bizonytalan ismeretek és bizonytalan prognózis tudatosan és explicit módon kezelhető legyen; • az árvízvédelmi rendszerek biztonsága egyes részleteiben és egészében számszerűsíthető legyen; • számszerűsíthető legyen a kockázat, aminek segítségével a veszélyhelyzet rangsorolhatóvá válik; • a források a biztonság javítása érdekében célzottan felhasználhatóak legyenek; • gyakorlati módszereket és útmutatókat lehessen kifejleszteni a rendszeres ellenőrzésre, fenntartásra és katasztrófa elhárításra; • motivációs keretet kell találni a korábbi árvízi káresetek és egyéb adatok (vízállás, földmű minőség, morfológia, gátszakadás, kár, elöntött terület stb.) szisztematikus gyűjtésére, ellenőrzésére, értékelésére és dokumentálására; • meghatározhatónak kell lennie annak a költségnek, amit hajlandóak vagyunk áldozni, hogy emberéleteket mentsünk meg, hogy minél nagyobb biztonságot teremtsünk és hogy megvalósítsuk azt az elképzelést, hogy a jövő generációknak ne halmozzunk fel adósságot; • a lakosság megfelelően tájékoztatva legyen a reális veszélyekről és kockázatokról. Veszély esetén meg tudja tenni a megfelelő ellenintézkedéseket. Sok dimenziós „koordináta rendszerben” volna csak ábrázolható a kockázat számítás, mely rendelkezik a szükséges műszaki feltételekkel, a megfelelő adatokkal és méretekkel a biztonság „meghatározásához”, különösen a katasztrofális következményekkel járó nagyon ritka eseményekre. Ebben az összefüggésben a kockázat analízis (megbízhatóságon alapuló módszere) az egyetlen alternatívát nyújtja a reális veszélyek megismeréséhez feltéve, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy 1) a méretezési gyakorlat felhasználóbarát bevezetéséig még további kutatómunkára van szükség, 2) a méretezési gyakorlat nem lesz egyszerűbb, de sokkal áttekinthetőbb és pontosabb lesz, 3) a döntéshozók műszaki érzésére alapozott ad-hoc döntések bizonytalansága helyett 2