A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Mrekva László, AXIÁL Kft., Rónay István: A vízgyűjtoszintű integrált vízkészlet-gazdálkodási gyakorlat kihívásai
11 bevonnak érdekelt feleket a bizonyos politikák megfogalmazásába, mint például az integrált vízgyűjtő-gazdálkodás politikájának kialakításába. d. Kapacitásfejlesztés A vízkészlet-gazdálkodás a kapacitásfejlesztés lehetőségeinek vizsgálatát és lehetőségeinek megteremtését követeli meg minden szinten. A szakemberek képzésére, a jogszabályi és jogalkalmazási problémák feltárására, a speciális célcsoportok érdekeinek szem előtt tartása fontos célja a kapacitásfejlesztésének. A kapacitásépítés olyan folyamatként írható le, amelyben egyének, csoportok, szervezetek, intézmények és társadalmak egyénileg vagy kollektíven fejlesztik képességeiket ahhoz, hogy különböző feladatokat ellássanak, problémákat megoldjanak, célokat tűzzenek ki és valósítsanak meg, akár az integrált vízkészlet-gazdálkodás részeként. A kapacitásfejlesztés szintén egy fontos eleme a közösségek, a társadalom azon képességének fejlesztése, hogy képesek legyenek részt venni a döntéshozatali folyamatokban. A konszenzusépítésnek az érdekeltek közötti párbeszéden kell, hogy alapuljon. Így minden egyes érdekelt csoportnak széleskörű, átfogó képe lesz a vízgyűjtőt érintő kérdésekben. e. Jól definiált, rugalmas, végrehajtható, törvényes és szabályozói keret Ahhoz, hogy az integrált vízkészlet-gazdálkodás elvét alkalmazzuk, szükséges összegyűjtenünk és felülvizsgálnunk a létező törvények és rendeletek teljes körét, melyek a vízzel kapcsolatos tevékenységekkel összefüggésbe hozhatók, és meg kell határoznunk, hogy az érvényben lévő törvényhozás hogyan egyeztethető össze a fenntarthatósággal a vízkészletgazdálkodás szemszögéből nézve. A vízzel kapcsolatos törvények világosan definiálják az érdekeltek jogait és kötelezettségeit, biztosítják a készletek fenntartható használatát, egyensúlyt teremtve a társadalmi-gazdasági célú készletek fejlesztése, a vízminőség-védelem és az ökoszisztémák között. Ez a végrehajtás kezdeti fázisában kellőképpen megoldatható a vízkészletekkel gazdálkodó hatóságokon, igazgatóságokon keresztül, azonban az egyéb releváns hatóságokkal, intézményekkel folytatott koordináció nem nélkülözhető. Ideális esetben egy „hatóság” felelős ennek a folyamatnak az elvégzésért. Ez mindenképp paradigmaváltást igényel a gondolkodásunkban, a viselkedésünkben a szervezeti, intézményi struktúránkban, a folyamat kidolgozásától, végrehajtásától, ellenőrzésétől és koordinálásától kezdve az integrált vízkészlet-gazdálkodás megvalósulásáig. Ez mind-mind a vízgyűjtőn található a vízkészlet-gazdálkodásban érdekelt szervezetek, ügynökségek, igazgatóságok és döntéshozók együttes bevonása, közreműködése révén valósítható meg f. Elégséges beruházás, pénzügyi stabilitás és fenntartható költség-visszatérülés Az integrált vízkészlet-gazdálkodás végrehajtásának koordináltságához szükséges, hogy az pénzügyileg fenntartható legyen. Eltekintve a fejlesztési és tervezési feladatoktól, adekvát pénzügyi alap megléte szükséges ahhoz, hogy fejleszthessük a vezetői kapacitást és támogathassuk a műszaki és a legjobb gyakorlat elveit követő kutatásokat, valamint növeljük a vízkészlet-gazdálkodási kérdéseken a társadalmi tudatosságot a médián és az oktatáson keresztül. Az állami támogatások számos kombinációja, a közösségi erőforrások, a felhasználói díjak és adók, az adományozói támogatások mind, mint potenciális tőkelehetőség veendő figyelembe. Számos nemzetközi pénzügyi intézmény és más vezető donor szervezetek szerepet játszanak abban, hogy a nagyobb transzparencia és a társadalmi részvétel érvényre juthasson a regionális tervezésben és a döntéshozatalban és állásfoglalásaikon keresztül tájékoztatják a társadalmat a várható hatásokról.
