A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Mrekva László, AXIÁL Kft., Rónay István: A vízgyűjtoszintű integrált vízkészlet-gazdálkodási gyakorlat kihívásai
6 jelentkező mennyiségi és minőségi kérdések megoldásának gyakorlati integrációját elősegítő megoldások igénye. A növekvő földhasználatoknak – úgymint a városi fejlesztések, a mezőgazdaság és az erdészeti fenntartó tevékenységek stb.– lehet mélyreható hatása a vízgyűjtőn a vízkészletekre és viszont, ami szintén alátámasztja az integrált vízkészletgazdálkodás iránti igényt. IV.2. A vízgyűjtő szintű megközelítés és a különféle adminisztratív szintek közötti kölcsönhatás Többcélú vízgazdálkodás A táplálék biztonság, az egészség, a környezet, az ipar és számos más célterület szoros összefüggésben állnak a vízkészlet-gazdálkodással. A vízgazdálkodók, különösképpen a fejlődő országokban folytonosan szembesülnek azzal a kérdéssel, hogy hogyan kezeljék ezeket a kihívásokat, hogyan biztosítsák a különböző igényeket a növekvő ínség és a klímaváltozás ellenére, társadalmilag és gazdaságilag elfogadható módon. Az érdekeltekkel történő konzultáció szükséges és állandó folyamat azok szükségleteinek és céljainak megismerése érdekében. Fenntartani ezt a folyamatos konzultatív folyamatot alapvető aspektusa az integrált vízkészlet-gazdálkodás fejlődésének. A tudatosság legfelsőbb szintű szükséglete Jelenleg még nem minden nemzet szentel kellő és elegendő figyelmet a vízzel összefüggő problémák megfelelő kezelésére és nem kapcsolják össze a nemzeti stratégiájukat a vízkészletek vízgyűjtő szinten történő megfogalmazásával. Következésképpen a nemzetközi szervezeteknek további fontos feladatuk van abban, hogy minél szélesebb körben, a legmagasabb nemzeti, valamint regionális és a lokális szinteken megvalósuljon és elfogadott egyben finanszírozható legyen a vízgyűjtőre alapozott integrált vízkészlet-gazdálkodás. IV.3. A különböző adminisztratív szintek és hatáskörök felelőssége, szerepe Ideális esetben a vízkészlet-gazdálkodás vízgyűjtő szintű tervezését, ill. a vízgyűjtő tervezést a nemzeti stratégiai tervekkel és politikákkal integráltan kell végr ehajtani. Az integráció egyértelműen definiálja az egymástól eltérő szintű állami és magán szektorbeli döntéshozatali szinteket. A vízgyűjtő szintű vízkészlet-gazdálkodásnak összhangban kell, hogy legyen a nemzeti elképzelésekkel és a fenntartható fejlődés elveivel, de vissza kell, hogy tükröződjön a specifikus vízgyűjtő kérdésekben, azok végrehajtásában és az azokkal történő gazdálkodásában, beleértve a vízgyűjtő szintű társadalmi részvételt is. Az integrált vízkészletgazdálkodás egyik kulcs aspektusa megköveteli a nemzeti kormányzástól, hogy törvényes keretek között, megfelelő környezetet teremtsen a multiszektorális vízgyűjtő szintű megközelítéshez. Következésképpen kapcsolatot kell létesíteni a nemzeti, a regionális, a lokális és a vízgyűjtő szintű koordináció között. Egyértelműen kell definiálni az irányítás és a releváns társadalmi részvétel különböző szintjeit, azok egymással való kapcsolatát és hatásköreit a vízgyűjtőn belül. A szubszidiaritás elve megköveteli, hogy a vízzel összefüggő projektek és folyamatok végrehajtásáért a vízgyűjtőn lévő azon illetékes intézmények és szervezetek legyenek felelősek, melyek hatáskörrel és befolyással rendelkeznek a feladatok végrehajtására az adott politika befolyásolására, szem előtt tartva a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben rögzített vízkészlet-gazdálkodási szabályozásokat. Valójában kevés nemzet teremtette meg egy tökéletes integrált vízkészlet-gazdálkodás vertikális hierarchiáját, ahol a nemzeti politikák és a gazdálkodási stratégiák a vízgazdálkodás minden szempontjából megfelelően fejlettek és koordináltak az állami irányítás minden szintjén. Az integrált vízkészlet-gazdálkodás alapelvei tulajdonképpen megvalósíthatók a
