A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Mrekva László, AXIÁL Kft., Rónay István: A vízgyűjtoszintű integrált vízkészlet-gazdálkodási gyakorlat kihívásai
7 vertikális vízgazdálkodás hierarchikus folyamatába történő minden belépési pontnál, megegyezően a szubszidiaritás elveivel. IV.4. Miért vegyünk részt egy integrált vízkészlet-gazdálkodási folyamatban? A tudatos integrált vízkészlet-gazdálkodás részben annak a felismerésnek az eredménye, hogy sok országban a kevésbé hatékony koordináció eredményeképpen ma is ritka vagy egyáltalán nem jellemző az együttműködés az individuális szektorok tevékenysége között, mint például mezőgazdasági öntözés, árvízvédelem, vízerő-hasznosítás stb.. Az első lépés az integráció felé az, hogy minden egyes szektor hozzáférjen minden naprakész információhoz a vízgyűjtőn, továbbá képesek legyenek a koordinációt mellőző bel-vagy külföldi szektorok tevékenységéből eredő nem várt veszélyhetetek elkerülésére. A vízgyűjtő fenntarthatóságát jellemző folyamatok elvégzéséhez sürgős intézkedések sorozatán keresztül jutunk, melyek a társadalmi részvételen felül rugalmas intézkedéseken és kölcsönös koordináción alapulnak. V. Az integrált vízkészlet-gazdálkodás fejlődési folyamatát megfogalmazó „spirális” modell Az integrált vízkészlet-gazdálkodás adaptív végrehajtási folyamatát a következőkben egy “spirális modell” segítségével mutatjuk be. Ebben a modellben, a vízkészletek hasznosítása – a gazdálkodási alapelvek és objektívák mellett – az időben előrehaladva fejlődik, ahogy az újabb és újabb igények és szükségletek a felszínre kerülnek, miközben innovatív megoldások adódnak minden egyes fejlődési szakaszhoz. Egy vízgyűjtő, egy jól megvalósított integrált vízkészlet-gazdálkodási folyamat részeként, folyamatosan alkalmazkodik az igényekhez. Ezt a vízgyűjtőn lévő érdekeltek közötti szükségszerű kompromisszumos megállapodások teszik lehetővé. A spirális modell az ismétlődő, adaptív fejlődési folyamat grafikus megalkotására alkalmas, alkalmazkodik az új igényekhez, körülményekhez és társadalmi célokhoz. A spirális fejlődési modellben visszatükröződnek a vízkészletek hasznosítási és a velük való gazdálkodás történetének azon pozitív változásai, melyekből az alábbi előnyök adódnak: • a modell evolúciós folyamata annak minden egyes pontján lehetőséget kínál az integrált vízkészlet-gazdálkodási beavatkozások elkezdésére, a kapacitásnövelésre, • elősegíti az integrációt és az együttműködést, • elősegíti a változó körülményekhez és feltételekhez alkalmazkodó jobb megoldások keresését, • lehetővé teszi a konszenzusépítést és társadalmi megegyezést a spirál minden egyes fordulópontján, • úgy szemlélteti az integrált vízkészlet-gazdálkodást, mint egy növekvő, fokról-fokra haladó folyamatot, gyakorlati keretet biztosítva az előrelátó és folytonos tervezéshez. A vízgyűjtő szintű integrált vízkészlet-gazdálkodás megköveteli a tényleges és a konvencionális megközelítések fejlesztését, annak érdekében, hogy a vízgyűjtőn a fenntartható fejlődés alapvető célja teljesüljön. Léteznek olyan fejlődési folyamatok, melyek a biztonságos szolgáltatások és az integrált készlet-gazdálkodás felé haladva minden vízgyűjtőre jellemzőek; a gazdasági fejlődéstől kezdve a közösségi biztonságig és a környezetvédelemig. Minden jelentős áradás, aszály vagy akár egy infrastrukturális rendszer meghibásodása egy bizonyos szinten a szolgáltatások biztonságos és megbízható tervezését segíti elő, lehetőséget kínálva az új politikák, programok, projektek és technológiák bevezetésére, melyek a fenntartható fejlődés irányába mutatva sokkal kompatibilisebbek az
