A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
1. szekció: Vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés - Mrekva László, AXIÁL Kft., Rónay István: A vízgyűjtoszintű integrált vízkészlet-gazdálkodási gyakorlat kihívásai
4 gazdálkodás elvének sajátos értelmezésével és végrehajtásával. A helyzetjelentés rámutat az integrált vízkészlet-gazdálkodási tervezés és gazdálkodás országok közti különféle értelmezésére. Ezek a különbözőségek akár országon belül is létezhetnek vagy akár ugyanazon vízfolyás részvízgyűjtői között is. Egyértelműen állítható, hogy az évezred végére a Földön található vízkészlet kezelése az emberiség egyik legfontosabb kihívása lett. A Föld teljes vízkészletét 2 milliárd km 3-re becsülik. Ez a vízkészlet a Föld, mint égitest kialakulása óta változatlan, és a Föld teljes tömegének 1%-a. Ezen vízkészletnek mintegy 30%-a kémiailag kötött víz, a szabad vízkészlet 1,36 milliárd km 3-re tehető. A szabad vízkészletek mintegy 97%-a sósvíz, és a kereken 3%-ra tehető édesvíz jelentős része a sarki jégtakaróban, illetve a gleccserekben fordul elő. Így a teljes vízkészletnek csupán 0,03%-a a ténylegesen hasznosítható, hozzáférhető édesvíz. Tény, hogy a vízkészlet és a vízigény egymással sem térben sem időben nincs összhangban. Az ipari fejlődés, a népességrobbanás növekedése, a fokozódó emberi beavatkozások és még sorolhatnánk az okokat, melyek következtében jelentősen megnőtt a vízkészletek iránti igény, és ezzel párhuzamosan negatív irányban változott annak minősége. Egyre nagyobb a vízkészletek integrált módon történő kezelése iránti igény. Globális viszonylatokat vizsgálva az is megfogalmazható, hogy mind a fejlődő, mind a fejlett országokban egyaránt jelentkező problémák miatt nemcsak a nemzeti, hanem a nemzetközi összefogás is szükséges. Megállapítható, hogy a vízkészlet-gazdálkodás napjaink vízgazdálkodásának egyik legjelentősebb szakterülete. Jó példa ennek igazolására, hogy jelentős nemzetközi szervezetek sokaságai szerveztek tudományos konferenciákat, jelentettek meg a vízkészlet-gazdálkodással kapcsolatos tudományos cikkeket és könyveket. Ismert tény az is, hogy a fejlett országok csaknem mindegyike újszerű vízkészlet-gazdálkodási stratégiával állt elő. A vízkészletekkel történő gazdálkodás során jelentkező problémák jelentősége, hangsúlyossága területenként eltérő képet mutat. Nemzetközi szervezetek (mint pl. WWF, UNEP, IUCN, FAO, WHO, WMO stb.) a következők szerint nevesítették a vízkészletekkel kapcsolatos legjelentősebb kérdéseket: • növekvő vízhiányok a növekvő vízhasználatokból adódóan (túlhasználat), • a vízkészlet-gazdálkodás végrehajtása során jelentkező hatások, melyek az emberi beavatkozásokra vezethetőek vissza, • a víz minőségének negatív irányú változása, a szennyezés fokozódása, • az éghajlatváltozás, melynek hatását és mértékét számos tudományos munka taglalja, • nélkülözhetetlen az országok együttműködése a problémák megoldásában, melyek országonként, térségenként más-más módon jelentkeznek. Az országok közötti különbségek ellenére a vízkészletekkel való gazdálkodás olyan fontos alapelveket követ, melyek érvényesítése mindenhol megfontolandó. Hogy csak a legfontosabbak közül említsünk néhányat: • a vízkészletekkel kapcsolatos gazdasági, műszaki, jogi stb. folyamatok megismerése, • a vízkészletek integrált módon történő kezelése, • az érdekeltek bevonása, • a f enntartható fejlődé s elvének érvényesítése, • a vízgyűjtőn való gazdálkodásnak, mint szemléletnek a tudatosítása és megvalósítása.
