A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

4. szekció: Árvíz- és belvízvédelem az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló az EU irányelv tükrében - Gacsályi József, FETIKÖVIZIG: A Túr folyó árvízvédelmi rendszerének fejlesztési lehetőségei a 2001. évi márciusi rendkívüli árvíz tapasztalatai alapján

Palád vízhozamát jelentősen növelte. A védelemvezetés számára teljesen új helyzetet teremtett, hogy a Palád jelentős vízhozamot szállított a Túrba, holott ez fordítva szokott lenni. Ez váratlan, súlyos helyzetbe hozta a Túr védelemvezetést, az előrejelzett III. fokú készültségi szintek helyett ugyanis LNV-t meghaladó vízszintek alakultak ki. Emiatt a Túr folyó mindkét partján, illetve a Palád patak jobb parti töltésén összesen több mint 10 km hosszon kellett nyúlgátas magasításokat rendkívül rövid idő alatt kiépíteni. A váratlanul kialakult helyzet elleni eredményes védekezést nehezítette, hogy egyrészt a Túr töltései mentén igen ritkák a megközelítő utak, a védekezés térségét ért jelentős, 50-60 mm csapadék a töltéskoronákat, mentett oldali előtereket erősen feláztatta, így a védelmi anyagoknak a szükséges beavatkozások helyére való bejuttatása igen lelassult. A váratlan és intenzív áradás következtében a nyúlgátépítés ellenére a koronát több helyen meghágta a víz, és átfolyások keletkeztek Sonkád térségében, a Túr bal partján. A gépi anyagszállítás ellehetetlenülését követően, az átázás eredményeként az említett szakaszon 2 helyen is gátszakadás következet be. A fentiek ismeretében átérezhető, hogy milyen váratlan és nehéz helyzetbe kerültek a védekezést irányítók. Előre nem lehetett jelezni, azonban számítani lehetett rá, hogy védelmi szakasz hiányosságai előbb utóbb próbára lesznek téve. Ez az árvíz pedig rengeteg hiányosságot is feltárt. Kezdve a szakaszok megközelíthetetlenségétől az előrejelzés pontatlanságáig, a védelmi szakaszok magassághiányától a tartalék depóniák hiányáig. 1998. már megmutatta, hogy Ukrán területről, a Túr vízgyűjtőjétől függetlenül is érkezhet többletterhelés. Az is érthetetlen, hogy a tiszabökényi gátszakadásról a túri védelemvezetés csak a kiömlő víztömeg megérkezéséből szerzett tudomást. Utólag végig gondolva a történteket megállapítható, hogy Tisza-Túrközi öblözetben történtek az árapasztó tározás mintapéldája. A Palád jobb parti töltés oldalbukóként működött, mely 10 millió m

3 víz kivezetését tette lehetővé. Tételezzük fel, ha sikerül idejében kiépíteni a Palád magassághiányos szakaszát, akkor a teljes árhullám tömeg a Túr folyót terhelte volna beláthatatlan következményeket okozva. A 2001. évi árvíz minden szempontból mértékadó a túri védvonalakra. A tapasztalatokat értékelni kell, le kell vonni a megfelelő következtetéseket, hogy ez a kiszolgáltatottság legközelebb ne fordulhasson elő. 6. Fejlesztési javaslatok A Túr menti árvízvédelmi szakaszok túlnyomó része sem magasságilag, sem keresztmetszetileg nem elégíti ki a vonatkozó előírásokat. A Sár-Éger kétoldali töltésének 1970-es árvizet követő kiépítésén, illetve a 2001. márciusi árvíz alkalmával károsodott szakaszok (Palád jp. 4+700-6+423 és Túr bp. 10+800-12+600) fejlesztésén kívül a további szakaszok erősítésre szorulnak. A Túr – de mondhatnám akár a Palád töltést is – egyedülálló építési technológiájából adódik (gőzmeghajtású, sínpáron mozgó vonóvedres kotró segítségével, a mesterséges csatornaszakaszokkal párhuzamosan, a mederből kikerülő földből épült a töltés), hogy a töltések keresztmetszete, rézsűhajlása igen változatos. A csatornával párhuzamosan épített töltésszakaszoknál (Túr jp. 0+000-10+000 és 22+100-24+200), a jobb parti gátakra a nagy keresztmetszet jellemző 6-7 m koronaszélességgel, meredek mentett oldali (1:1-1:1,5) és enyhébb hullámtéri rézsűvel (1:2-1:2,5). A túloldali, illetve a kordélyos technológiával épített szakaszok jóval kisebb keresztmetszetűek. Koronaszélességük 2,5-3 m, mentett oldali és 10