A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - Csereklye Erzsébet Krisztina, SZIE: A Duna partmenti sávjának és víztestének élőhelykutatása

ökológiai viszonyok adták meg. A cél az, hogy az egyes egységek vegetációja körülbelül hasonló legyen. Az ilyen módon kijelölt szakaszok azonban nem egyforma hosszúságúak. Átlagosan 300–600 m-es egységekről van szó. A környezeti, korlátozó tényezők közül elsőleges az árnyékoltság, a meglévő szennyvízberendezések. Azonban a folyóvíz különböző paramétereit sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Vizsgálat során a környezetről is érdemes adatokat gyűjteni: folyószélesség, vízmélység, árnyékoltság, zavarosság, áramlás erőssége, mederalkotó kőzet, parti vegetáció, földhasznosítás a környező földeken. A VÍZTEST JELLEMZÉSÉRE JAVASOLT ÉRTÉKELÉSI MUTATÓK A vízgyűjtőterületek komplex értékelésére a tájökológia szemléletével és Dévai György statikus mutatóinak értelemszerű felhasználásával minden esetben javasolható egy értékelés, ez megfelel az EU – VKI szellemének is. A víztestek értékelésére is kiváló lenne Dévai módszere, mint ahogy ez kutatások során alkalmazásra is került, de a tömeges értékelési igény ennél egyszerűbb módszereket igényel. Első feladat a víztest kategorizálás, méghozzá záros határidőn belül, illetve, az első közelítés ellenőrzése. Erre, az EU VKI ajánlásaira épülően olyan módszert kell javasolni, amely bizonyos feltételeknek eleget tesz, ezek (HKE 2006): – a lehetőségekhez képest konkrét legyen, – alkalmas legyen: – a víztér, mint élőhely, – a vízminőség (vagy mindkettő minősítésére), – vannak hazai hagyományai, vagy ha nem, az EU (vagy egyéb) országokból könnyen átvehető, – értékelési módszere, eszköztára ismert, vagy jól definiálható, ill. beszerezhető, – ha lehet, számítógéppel támogatott módszer, – tudományos előzményekkel rendelkező, de gyakorlati módszer, – rendelkezik magyar nyelvű alkalmazási kézikönyvvel, vagy, ha nem, ez hamar előállítható, – a területi hatóságok biológus végzettségű szakembereinek a rutinvizsgálatokhoz szükséges elemek alkalmazás szintig betaníthatók, illetve, a nem biológus végzettségűeknek megértés szintig előadhatók legyenek, – az adatok földrajzi helyhez kötött, térinformatikai adatbázisba rendezhetők legyenek. Egy vízgyűjtő terület klimatikus alapon is értelmezhető. Bár a levegő fizikai állapota mindig komplex hatások eredménye, lehatárolhatóak azonban olyan területek már a terep bejárásakor is, amelyek mikroklimatikus sajátossága döntően a víztér vagy a növényzet jelenlétéhez, illetőleg domborzati vonatkozásokhoz köthetőek. Ezzel tulajdonképpen a vízfolyás meghatározta ökológiai folyosót is jól jellemezhetjük. Meghatározhatóak a vízgyűjtőn azok a térrészek is, ahol a mezo- vagy makroklíma terével való akadálytalan anyag- és energiaforgalmi kapcsolat miatt nem tud stabilizálódni sajátos mikroklíma. Az elvi lehatárolások műszeres mérésekkel pontosíthatóak, amelyek során a talajmenti térben kell a léghőmérséklet és légnedvesség napi meneteit mérni, majd pedig összehasonlítani a vízgyűjtőn elhelyezett referencia állomás adataival. Arra kell választ adni: – vannak-e ilyen említett elkülöníthető mikroklíma terek, – azok mennyire stabilak, vagyis mennyire függetlenek, – napszakosan és évszakosan hogyan változnak. A mikroklíma mérés helyeit növénytani és geomorfológiai feltárás, vagy ez irányú korábbi vizsgálatok alapján kell meghatározni. A domborzat esetében az égtáji, a lejtési viszonyokat, továbbá a kisebb térrészeknek a nagyobb térségben elfoglalt helyzetét kell vizsgálni. A növényzet esetében a faj és fajta lista mellett a fejlettségi állapot, az állomány magassága, 5