A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - Csereklye Erzsébet Krisztina, SZIE: A Duna partmenti sávjának és víztestének élőhelykutatása

zártsága, homogén vagy heterogén volta a meghatározó. Ez utóbbi figyelembe vétele akár több szintben való mérést is igényelhet. A víztér esetében a víz felszíni kiterjedése, mélysége, mozgásviszonyai és hőmérséklete a lényeges, továbbá a vízhozamok alakulása. Amennyiben a vízgyűjtő terület egészét nézzük, akkor több, egymástól jellegében eltérő táj esetében kell a mikroklíma vonatkozásokat feltárni. Miután a vizsgált kis térségünket magában foglaló nagyobb területek klímája eltérhet egymástól, a szóban forgó mikroklíma reális megítéléséhez a nagyobb természetföldrajzi egység klímájához való viszonyítás valamennyi eltérő struktúrájú táj esetében külön-külön referencia meteorológiai mérőpontot kíván. Mindennapos dolog például, hogy egy vízfolyás hegyvidéki területen ered, így a vízgyűjtő terület magában foglal hegyvidéki, dombvidéki és síkvidéki területeket egyaránt. Mind domborzati, mind növényborítottsági, mind pedig a víztér vonatkozásai jelentősen eltérhetnek egymástól, amely esetekben a vízgyűjtő terület elkülöníthető részterületein egyegy meteorológiai mérőponton 2 m-es magasságban kell mérni a léghőmérsékletet és a légnedvességet. Az adott „homogén” vízgyűjtő részterület esetében ezen mérőpont adatai szolgálnak majd viszonyítási alapul az egyes kis területek mikroklímái értékelésekor (HKE 2006). ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉS Az elmúlt évtizedekben az anyagi lehetőségek és az egyre korszerűsödő technikai eszközök révén technokrata, az ökológiai egyensúlyt sértő, elsősorban vízkárelhárítási és területnyerési feladatokat megvalósító vízrendezés folyt hazánkban. Az aktív vízrendezési beavatkozással fokozatosan háttérbe szorították az élővilág életfeltételeinek, a természet, a táj egységének biztosítását. Ma egyre inkább előtérbe kerül az a társadalmi és tervezői igény, amely a rendezés során kielégítendő műszaki-gazdasági igényekkel azonos súllyal kezeli a vízfolyás és mellékének természeti és táji érdekeit (Nagy I. R. 2001). A vizes élőhelyek és a társadalom kapcsolata szinte az emberiséggel egyidős, így példájukon jól tanulmányozhatók a természeti és a társadalmi környezet kölcsönhatásai. A több évszázada tartó emberi tevékenység hatása egyaránt megnyilvánul az élővilág degradációjában, a tájszerkezet változásában és a tájesztétikai érték csökkenésében. A vizes élőhelyek tájszerkezete eredendően térben és időben egyaránt mozaikos, emellett úgynevezett ökoton jellegű. Ártereken, ökológiai és természetvédelmi szempontból egyaránt fontos szerepe van az ökotonoknak. A szegélyeken kialakult közösség fajai mindkét szomszédos társulásból származnak, így a fajsűrűség kiemelkedően nagy, s egyben több ritka reliktum faj élőhelye is, ezért kulcsfontosságú a természetes és a természetközeli élőhelyek tartós megőrzése. A növényzet és a víztest állapota jól tükrözi a körülötte végbemenő változásokat, így monitorozásuk révén lehetővé válik egy adott terültek természetességi állapotának vagy bolygatottságának megítélése, a természetes, vagy antropogén hatásokra bekövetkező változások detektálása. A növényzetben és a víztestben bekövetkező változások nyomon követésére alkalmas módszerek élőhelyenként eltérőek lehetnek. 6