A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

3. szekció: Folyóink vízgazdálkodási és ökológiai kérdései és gazdasági szerepük - Csereklye Erzsébet Krisztina, SZIE: A Duna partmenti sávjának és víztestének élőhelykutatása

cankó (Tringa nebularia), a sirályfélék (Laridae) közül a danka sirály (Laurus ridibundus) a leggyakoribb. A Dunakanyarban, a kavicsos aljzattal ritka, endemikus csigafajok élőhelyét találhatjuk, pl. a veszélyeztett bödöncsiga és rajzos csiga. Az itteni halfauna legértékesebbje a patényi márna. További kiemelkedő értéke a helyi állatvilágnak a jégmadár, a réti sas, a fekete gólya és a kerecsensólyom. Gyakoriak a vízpart háborítatlanabb részén a nagyvadak is pl. gímszarvas, dámvad, vaddisznó (Barabás et al 2002). A VÍZI NÖVÉNYZET KUTATÁSI TÖRTÉNETE ÉS MÓDSZEREI Először az 1995-ben közzétett Kohler és Janauer-féle kiértékelő módszerrel nyílt lehetőség arra, hogy a folyó vízi vegetáció egyes térképezések közti mennyiségi változásait kvantitatív módon elemezhessék és mutathassák. A vízinövény jelenléte vagy hiánya, mennyisége és állapota jól tükrözi a körülötte végbemenő változásokat, folyamatos megfigyelésük nélkülözhetetlen a folyó- és állóvizek minőségi viszonyainak feltárásához, és minőségi változásainak hosszú távú nyomon követéséhez. Az EU Víz Keretirányelve a vízfolyások folyamatos monitoringját is előírja. A makrophyta vegetációt 3 éves periódusonként kell vizsgálni. A Kohler-módszer az adatszolgáltatás mellett monitoring vizsgálat lehetőségét is megteremti, amit Friedberger Au síkságon (Németország) folyó hosszú távú monitoring (33 év) eredményei bizonyítanak (HKE 2006). A nemzetközi Duna-kutatásban az IAD volt (Internationale Arbeitsgemeinschaft Donauforschung) a Dunakanyar felmérésekor (1994), ami a módszer első magyarországi alkalmazásaként szerepelt. Az IAD makrofita munkacsoportját 1988-ban alakították. 2001 és 2005 között a munkacsoport elindította a “Multifunctional Integrated Study Danube: Corridor and Catchment, MIDCC” projektet (www.midcc.at), ami az 1998-2000 között folyó PilotProjekt eredményeire és munkatársaira támaszkodik. Az MIDCC a Bécsi Egyetem Ökológiai és Természetvédelmi Intézet Hidrobotanikai Részlegének Projektje, amelyet az osztrák szövetségi Oktatási Tudományos és Kulturális Minisztérium támogat. Céljai közé tartozik a Duna korridor vízivegetációjának első számszerűsített leírása a „Makrofita minőségi mutatóval” és az VKI-ben rögzített ökológiai állapot referencia feltételeinek meghatározása, valamint a statisztikai feldolgozáshoz szükséges a tagországok által hozzáférhető adatbázis felállítása (HKE 2006). A módszert lényege, hogy független, összehasonlítható eredményeket nyújt, és különös módon alkalmas arra, hogy a vízi vegetációban végbemenő térbeli és időbeli változásokat hosszú évekre nézve vizsgálhassuk (Kohler 1978). A módszer alkalmasságát és alkalmazásának korlátait algológiai kutatásokhoz kapcsolódóan Sipos et al. (2001, 2003) vizsgálták. Tapasztalataik szerint a Braun-Blanquet módszerrel vizsgált minta kvadrátokban felvett borítási értékek összegezése és a teljes felülethez való viszonyítás után kapott összborítás a valóságosnál sokkal kisebb érték. Okként a vízben nehezebben mérhető távolságot és a kimérés körülményes technikai hátterét adták meg, mert az apróbbnak nevezett távolság becslési hibák nagy mértékű eltéréshez vezettek, noha többszöri ellenőrzést és viszonyító méréseket is végeztek (Sipos et al. 2001, 2003). A Kohler-módszerrel végzett összehasonlító méréseknél már nem konkrét %-os borítási értékeket kapunk, csupán a fajok és a vízfolyás teljes hínárnövényzetének egymáshoz viszonyított gyakoriságáról és mennyiségéről nyerünk adatokat. A Kohler-módszer használatával Sipos kiküszöbölte a többszöri mérés és becslés okozta hibahalmozódást, véleményük szerint viszont nagyobb terepi és florisztikai tapasztalatot igényel (Sipos et al. 2001, 2003). Véleményünk szerint a Kohler-módszerrel végzett kutatómunka nem igényel több botanikai tapasztalatot, viszont mindenképpen időigényes, mivel nem pusztán mintaterületek alapján következtetünk az egész vízfolyás vegetációjának viszonyaira, de az így kapott többletinformáció mindenképpen megéri. A vizsgálat során szakaszokat kell kijelölni, a szakaszok határait az egyforma 4