A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Páris Emil: Felszínalatti vízadó rétegek hasznosítási lehetőségei az éghajlatváltozás hatásai kezelésében a Duna-Tisza köze példáján bemutatva

FELSZÍNALATTI VÍZADÓ RÉTEGEK HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS HATÁSA KEZELÉSÉBEN A DUNA-TISZA KÖZE PÉLDÁJÁN BEMUTATVA PÁRIS EMIL Bevezetés A felszínalatti vízadó rétegek hasznosítási lehetőségeivel kapcsolatban az MHT XXIV. és XXV. vándorgyűléseire benyújtott: Felszínalatti vízadó rétegek komplex hasznosítása Felszíni- és felszínalatti vizek komplex hasznosításának regionális szempontjai című dolgozataimban tárgyaltam a hazánk területe alatt levő felszínalatti vízkészletek helyzetével kapcsolatos kérdéseket, a felszínalatti víztartó és vízadó rétegek hasznosításának és a vízgazdálkodásba való beillesztésének szempontjait. A már folyamatban levő klímaváltozás, ami a későbbiekben, a csapadék mennyiségével és eloszlásával kapcsolatban fellépő változások következtében, a gyakorlatilag növekvő vízigények kielégítése érdekében, a hazánk földje alatt levő vízkincs fokozottabb igénybevételét eredményezi. A világra kiterjedő nyomasztó környezeti problémák, melyekkel az emberiség napjainkban szembesül, természetüket tekintve globálisan jelentkeznek. Ezek között az egyik legfontosabb a jó minőségű víz, – különösen a felszíni- és a felszínalatti vizek helyzete. A környezeti problémák felmérése és elhárítása már az 1980-as évek közepén elindította a Nemzetközi Geo- és Bioszféra Programot (International Geo sphere- Biosphere Program 1983), melynek keretében, a környezet elemeinek helyzetét a környezeti elemek változása szempontjából, a világ egészén azon belül az egyes területeken érvényesülő kölcsönhatásokat és azok összefüggéseit is vizsgálták. A Program, a környezeti tényezők teljességére és összefüggéseire, a Világ egészére kiterjedő vizsgálatai keretében megállapította, hogy a víz körforgásában, egyrészt, – a légkör és az óceánok viszonylag rövid idő alatt érvényesülő kölcsönhatásai, – másrészt pedig a lokálisan jelentkező, a víz és a föld közötti hosszú ideig tartó kölcsönhatások játszanak alapvetően fontos szerepet. Ez utóbbin belül külön kérdés volt a vizekkel kapcsolatos folyamatok időtartama. Ami az árvizek néhány napig, – a talajvízzel kapcsolatos hosszabb folyamatok néhány hónapig tartó idejétől, a mélyebben fekvő kőzetekben, a mélység függvényében lejátszódó szivárgási folyamatok évekre, évtizedekre, évszázadokra terjedő, sőt a rétegekben tárolt, utánpótlásban nem részesülő víz, – esetleg több évezredes, – koráig terjed. Ezt a körülményt, különösen a régebbi és újabb vizek keveredésekor és találkozásakor figyelembe kell venni, mert víz korából a földtani állapot vonatkozásában fontos következetésekre lehet jutni. A felszínalatti víz hidrológiájának méretarányait két szempontból lehet tárgyalni. Az első a fizikai, amelyben a hidrológiai folyamatok végbemennek. Ezek a folyamatok nyújtják a fizikai keretet melyben az emberi beavatkozások hatásait tanulmányozni lehet, olyan módon, ahogyan azok véletlenszerű-, vagy célzott változtatásokkal a természetes rendszerben előfordulnak. A másik szempont a forrással és készlettel való gazdálkodás, melyben a gazdálkodási igényeket a felszínalatti vízrendszer hidrológiai és műszaki szempontjaival kell összhangba hozni. Ezeket a kérdéseket először szervezett adatgyűjtés és a vizsgált rendszer analízise alapján kell modellezni. A talajvíz hidrológiában a modellezés lett a készlet hasznosítás fő eszköze. A legnagyobb hidrogeológiai egység a felszínalatti vízgyűjtő, víztároló medence, mely nagy területre terjedhet ki. A felszínalatti vízadó rendszernek két alapvető feladata van: víztározás amikor tározóként,- valamint a víz továbbítása a betáplálási zónáktól a vízkibocsátási zónákig, amikor vezetékként működik. A felszínalatti vízrendszer