A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Páris Emil: Felszínalatti vízadó rétegek hasznosítási lehetőségei az éghajlatváltozás hatásai kezelésében a Duna-Tisza köze példáján bemutatva

olyan tározónak tekinthető, mely különböző hatásokat egyesít (pl. keveredés), valamint csillapítja a hatások okozta változások terjedését. A vízmozgást a hidraulikus gradiens és a geológiai körülményektől függő vezetőképesség határozza meg. Ezeket a tényezőket, melyek egyben a vízrendszer határfeltételei, a rendszerbe történt emberi beavatkozások, klimatikus hatások és a topográfiai viszonyok befolyásolják. A vízmozgást a betáplálás és a kibocsátás helye között megtett idővel jellemezni lehet. Ez az idő, kis helyi rendszerek esetében néhány nap lehet, míg a mélyebben fekvő, nagy rendszerek esetében ezredévekig terjedhet. A felszínalatti nagykiterjedésű rendszerekben eltöltött, hosszú tartózkodási idő alatt a viszonylag lassú kémiai folyamatok lehetőséget nyújtanak a víz összetételének változására. Az oldott vegyületek és bioták (baktériumok, vírusok) felszínalatti vízben történő szállítása a víz áramlásával van összefüggésben. Ezek az anyagok a réteg anyagával kémiailag reakcióba léphetnek. Az összes különböző fajta felszíni – és felszínalatti víz probléma megoldására nincs univerzális modell; a különböző problémák megoldása csak különböző módszerek kombinációival, lehetséges. A VKI szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéssel és a közigazgatási régiókra való áttéréssel kapcsolatban, nagyfontosságú a régiók területén a felszíni- és felszínalatti vizek, valamint a hévizek együttes használata alkalmazási feltételeinek tisztázása. Ez azért is fontos, mert az utóbbi évek szélsőséges időjárása, az egyre gyakrabban előforduló árvizek és az aszályos hónapok a laikus közönség számára is nyilvánvalóvá tették vízgazdálkodási szemléletünk megváltoztatásának szükségességét. Ez tükröződik az MTA Stratégiai Tanulmányok Programtanácsa által kidolgozandó, 2007–2013 közötti időszakra javasolt Kárpát-medencei vízgazdálkodási programjavaslatában, mely főbb vonásaiban az előbbiekben említett nemzetközi programban szereplő szempontokhoz hasonló elvek alapján áll. Dolgozatomban a teljesség igénye nélkül, – előzményként az MHT XXIV. Vándorgyűlésre benyújtott „Felszínalatti vízadó rétegek komplex hasznosítása” és az MHT XXV. Vándorgyűlésére benyújtott „Felszíni- és felszínalatti vizek komplex hasznosításának regionális szempontjai” című dolgozataimra, valamint a regionális vízellátó rendszerekkel kapcsolatos szakmai tapasztalataimra hivatkozva, – a kérdéskör lényegére vonatkozó, a hazai alkalmazást elősegítő néhány szempontot és példát szeretnék, gondolatébresztés céljából, a Tisztelt Vándorgyűlésen bemutatni. Az éghajlatváltozás várható eseményei Az éghajlat változása hazánkat is egyértelműen, méghozzá döntően negatívan érinti,. A XX. század során a globális átlagnak megfelelő mértékben emelkedett Magyarországon a földfelszíni átlaghőmérséklet, és az elkövetkező évtizedekben szintén a globális átlaggal nagyjából megegyező mértékű melegedés várható. A XX. század során erőteljesen (éves átlagban kb. 640 milliméterről kb. 560 milliméterre) csökkent a hazánk területére lehulló csapadék mennyisége – télen nagyobb, nyáron kisebb mértékű volt ez a csökkenés. Az utóbbi évtizedekben ráadásul a csapadék időbeli eloszlása is egyenetlenebbé vált, emiatt is jelentkezhettek erőteljes aszályok az elmúlt bő húsz évben. Az elkövetkező évtizedekben az éves csapadékmennyiség további csökkenése várható, miközben a telek nedvesebbé, a nyarak viszont jóval szárazabbá válnak. Mindez fokozódó aszályveszélyt jelent Magyarország számára! A víz és az éghajlat A bolygónkon változatos formában megjelenő vizek (folyók, tavak, talajvíz, talajnedvesség) állapotának az időjárástól függő időbeli alakulása, a vízjárás, szorosan kötődik a légköri folyamatokhoz. Az éghajlat változásával – különösen a csapadék és a hőmérséklet 2