A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése
Az így kialakítandó csatorna hossza 224 km, burkolata igen jó minőségű beton, esése 0,05 ‰. 8 m 3 / s-os kapacitáshoz tartozó keresztmetszeti adatok a következők: Fenékszélesség 1,0 m Vízmélység 2,5 m Víztükör szélesség 8,5 m Vízsebesség 0,67 m / s . A beruházási költsége ennek a változatnak jóval magasabb, a fenntartási költsége viszont jelentősen kisebb. A kétféle szélsőséges felfogásban tervezett nyomvonal típus között természetesen ott az átmeneti lehetőségek széles skálája, illetve a csatorna másodlagos hasznosítási lehetőségeinek szempontjai, (turisztika, rekreáció, víziközlekedés), de ezek részleteivel a tanulmány nem foglalkozik. Az átvezetett víz fogadására javasolt Homokháti-tó – ami lényegében egy körtöltéses tározó – térfogatának összemérhetőnek kell lennie az évente átvezetett vízmennyiséggel, hogy az átvezetett vizet több hónapon keresztül fogadni tudja akkor is, ha közben vízelvezetés a tározóból – pl. belvizes időszak miatt – nem lehetséges. Várható, hogy a Sajó vízgyűjtőről belvizes, csapadékos időszakban nagyobb víztömeg érkezik, ekkor a belvízcsatornákba plusz víz nem vezethető, ezért azok fogadását átmenetileg tározóval kell biztosítani. A 140 mBf. üzemvízszintű tározót nyugaton célszerű a 140 m-es rétegvonalnak „támasztani”, hogy jelentősebb töltésezés csak a keleti oldalán váljon szükségessé. A 3. sz. ábrán feltűntetett tározó inkább csak illusztráció, amely azt a térséget jelöli ki, ahol a tényleges tározó célszerűen kialakítható. Az ábrázolt tómeder adatai a következők: Hossza 28,5 km, szélessége 1,5 – 1,8 km, felszíne 52 km 2 , átlagos mélysége 2,0 m, térfogata hozzávetőleg 100 millió m 3 . A tározót célszerű a hossza mentén szakaszolni, mivel – a kezdeti intenzív beszivárgás, illetve az átvezetett víz folyamatos tovább vezetése miatt – a feltöltése valószínűleg éveket vesz igénybe, illetve teljes feltöltése várhatóan csak a talajvíz visszapótlást követően lesz lehetséges. Párolgási veszteség: Térségi beszivárogtatásról lévén szó, vizsgálni kell az ennek kapcsán bekövetkező párolgási veszteségeket is, melynek alakulásánál a következő tényezőket kell figyelembe venni. Először is közelítőleg meg kell határozni azt a területet, azt a felszínt, amely a 8 m 3 / s –os vízhozam elszikkasztásához szükséges. Ehhez a homoktalajra jellemző függőleges vízáteresztő képességi tényezővel osztjuk a vízhozamot, így kapunk egy nagy keresztmetszetet. Ha feltételezzük, hogy a térségre jellemző homoktalaj vízáteresztő képessége: k = 10-4 m / s , akkor 8 m 3 / s vízhozam elszikkasztásához szükséges felületet (F) a kettő hányadosa fogja adni: F = 8/10-4 = 80 000 m 2 . A szikkasztásra kialakított víztükör (legrosszabb esetben) ugyanekkora felületen párologni is fog, tehát a jelenlegi területi párolgással szemben, elméletileg ekkora felületen kell számolni szabad felszíni párolgással. A korábban hivatkozott VITUKI zárójelentés a területi párolgási adatokat az alábbi grafikonnal jellemzi: 8
