A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Dr. Konecsny Károly, OKTVF: A kisvizek hidrológiai statisztikai értékelése a Maros folyó alsó közös román-magyar szakaszán

értékeket is. A természetes vízhozam adatok rekonstruálását úgy végezték, hogy a vízhasználatok tételes nyilvántartása alapján, a vízmérce szelvénynél mérések alapján meghatározott értékekhez hozzáadták a mederből mesterségesen kivett vízhozamokat, illetve kivonták a mederbe bevezetett vízhozamokat. Ez a módszer, amely elfogadható a havi átlagok számításánál és az adatsorok homogenizálását próbálta megoldani, nem alkalmazható a napi „természetes” kisvízi vízhozam adatok rekonstruálására, mert itt igen jelentősek-, és nem modellezhetők elvárható pontossággal a helyi geológiai, hidrogeológiai, hidraulikai tényezők hatása, és a vízhasználati adatok időbeni változásában jelentkező pontatlanságok hatása. 6. A kisvizes időszakok kialakulásának okai A kisvízi események döntően időjárási és hidrológiai okok miatt alakulnak ki, amit a természetföldrajzi jellemzők mellett az emberi tevékenység is befolyásolhat (Konecsny 2004). A kisvizes időszakokat általában csapadékhiányos időszakok előznek meg, vagyis olyan időszakok, amikor a lehulló csapadékmennyiség kisebb az időszakra vonatkozó sokévi közepes mennyiségnél. 3. ábra. A havi csapadékösszeg alakulása és a kummulált csapadékhiány a leghosszabb kisvízi időszakban a vízgyűjtőterületen lévő meteorológiai állomásoknál A Maros vízgyűjtő területén a hegyvidékre és az Erdélyi-medencére hulló csapadékmennyiség jelentősen eltér. Az Erdélyi-medencében és egyes kisebb hegyközi medencékben is mindössze 500–650 mm az évente átlagosan hulló csapadék, a hegyvidéken ennek 1,5–2,5-szerese jellemző (Konecsny 1999). Függetlenül azonban a mennyiségtől, sokévi átlagban május-július hónapokban van a maximum, majd szeptembertől mintegy megfeleződik a csapadék mennyisége és fokozatosan csökken február-március hónapokig, amikor az évi minimum a jellemző. Az aszályos időszakokban egyrészt, majdnem minden hónapban átlag alatti értékek jellemzőek és sokszor a legcsapadékosabb nyári hónapokban is hiányzik a csapadék. A vízhiányhoz nyáron hozzájárul a léghőmérséklet miatti jelentős párolgási többlet, illetve télen a hó formájában hulló és az alacsony hőmérséklet miatt elraktározódó vízmennyiség. A Maros vízgyűjtő területén 1951-2007 között csapadékhiányos évek voltak 1953, 1961, 1963, 1982, 1983, 1986, 1987, 1990, 1992, 2000, 2003. Példának mutatjuk be az 1963. július és 1964. március időszakban kialakult csapadékviszonyokat, amikor kilenc hónapból legfeljebb 2-3 hónapban volt átlagos 5