A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Kaszab Ferenc, SZIE: Kisvízfolyások vízgyűjtőterületeinek lefolyási viszonyai – Extrém árvízi esettanulmányok és a revitalizáció

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy – bár a tágabb térség csapadékmérő-hálózattal a hazai viszonyok ismeretében jól ellátott – a kisvízgyűjtőn csupán kettő csapadékmérő állomás található (Mátraszentimre és Mátraszentlászló). Így a napi területi csapadékátlag számításánál kulcsszerep jutott a Mátra és a Keleti-Cserhát területén levő egyéb mérőpontoknak, amelyeknek zöme kívül esik a 3. ábra által lefedett térségen. Az izohiétatérkép Surfer programmal készült, míg a területi csapadékátlag számításához a Mapinfo szoftver volt segítségémre. Nagyobb, több száz vagy ezer négyzetkilométer kiterjedésű vízgyűjtők esetében elegendő lett volna egyszerűen a vizsgálatba bevont állomások adatainak számtani átlagát, esetleg poligonmódszerrel számított átlagát megadni, ilyen kis vízgyűjtő vizsgálatánál azonban ez nyilvánvalóan nem ad megfelelően pontos eredményt. 3. ábra. a Kövicses-patak vízgyűjtőjén 2005.04.18-án hullott csapadékmennyiség területi eloszlása (mm) (MAHAB és OMSZ adatai alapján) Így azonban a lehetséges legpontosabb adatok nyerése érdekében az izovonalas módszerrel dolgoztam, mely alapján a hasznosi szelvényhez tartozó 35,8 km

2-es vízgyűjtő területre 49,8 mm adódik a területi átlagra. Azonban a térkép alapján is látható, hogy a csapadék maximuma a Csörgő-patak völgyének zárlatára koncentrálódott és ez a vízfolyás okozta az igazán komoly károkat Mátrakeresztesen. Ha kizárólag a Csörgő-patak 15,6 km

2-es vízgyűjtőjét vizsgáljuk, akkor viszont 61,0 mm-es területi átlagot kapunk. Ez az érték önmagában nem számítana szokatlannak, rendkívülisége inkább abban rejlik, hogy a tavasz kellős közepén, a növényzet kifejlődése előtt érkezett. Több mint valószínű, ha ugyanez az esemény valamely nyári hónapban játszódott volna le, csak a károk töredékével számolhattunk volna. Mivel az erdei aljnövényzet is csak a vízgyűjtő alacsonyabban fekvő térszínein jelent meg az április közepi időszakra, a hirtelen lehullott, nagy mennyiségű csapadék igen gyorsan le tudott jutni a patakmedrekbe, amihez hozzájárultak az ebből a szempontból ideális lejtésviszonyok is. Szerencsére hó a vízgyűjtő magasabb pontjain sem volt már, ugyanakkor viszonylag csapadékos tél előzte meg a 2005-ös tavaszt: februárban a Mátrában 80-90 mm – zömmel szilárd – csapadék hullott, ami csak a felhőszakadást megelőző hetekben olvadt el véglegesen. Nem mellékes előzmény az sem, hogy április 9-17 között szinte valamennyi napon mértek csapadékot, átlagban 30-35 mm gyűlt össze ezen időszak alatt, ami tovább növelte a talaj nedvességtartalmát. Ezeknek az eseményeknek a szerencsétlen összjátéka hozhatta létre ezt a példátlan méretű árhullámot, az úgynevezett „flash flood”-jelenséget. Ezt az amerikai szakirodalomból átvett, magyarra „villámárvízként” lefordított szakszót kisvízfolyások hirtelen és rövid idő alatt 10