A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Kaszab Ferenc, SZIE: Kisvízfolyások vízgyűjtőterületeinek lefolyási viszonyai – Extrém árvízi esettanulmányok és a revitalizáció

esik a mederszint) felel meg, aminél a hazai körülmények között nehezen lehetne sokkal magasabbat találni. A térség lefolyási tényezője 25-30% körül alakul, azaz a hulló csapadéknak ekkora hányada folyik le a felszínen, szemben a síksági térszínekre jellemző 35%-os értékkel. A fajlagos lefolyás ebből eredően szintén igen magasnak, 6,5-7 l / s · km

2-nek adódik, tehát a kisvízgyűjtő igen gyors lefolyási viszonyokkal rendelkezik, aminek kulcsszerepe van a hirtelen árhullámok létrejöttében. 4.1.3. Meteorológiai helyzet Szokatlan jelenség még hegyvidékeinken is, hogy az év ilyen korai időszakában ennyire heves zivatar alakulhatott ki. A két óra leforgása alatt lezúduló 100 milliméter feletti csapadékösszeg pedig valóban példa nélkül áll áprilisban. A heves csapadékhullást egy lassan mozgó, úgynevezett stacionárius zivatar kialakulása okozta, melynek létrejötte az alábbiak szerint történt. A mérsékelt övi ciklonok melegszektorában – tehát a hidegfront előtti ill. a melegfrontot követő területen – a meleg levegőben kialakuló konvektív folyamatoknak köszönhetően nagyobb nedvességtartalommal rendelkező sávok alakulnak ki. Az ilyen sávok mentén előnyösek a feltételek zivatarok képződéséhez, ráadásul itt folyamatosan rendelkezésre áll a – hidegfront hátoldalával ellentétben – a hő- és nedvesség-utánpótlás. Még kedvezőbb helyzet alakul ki, ha egy ilyen nedves sáv útjába hegyvidék kerül, hiszen ekkor a légtömeg felemelkedésre kényszerül, s ott akár tartósabban is „megakadhat” egy-egy zivatarfelhő, aminek következtében viszonylag kis területű, de hosszan tartó, intenzív csapadékot ad, mint ahogy az a Kövicses-patak esetében is történt. Az április 15. utáni napokban is hasonló helyzet jöhetett létre egy a Kárpát-medence fölé húzódó mediterrán ciklonnak köszönhetően. 18-ára az elöregedett, okkludált ciklonban is megjelentek ezek az előbb említett nedves sávok (szállítószalagok), jelezve, hogy északkelet felől meleg, míg a magasban délkeletről hideg levegő indult meg a medence belseje felé instabil helyzetet létrehozva. A meteorológusok négy fázist különböztettek meg az északi-középhegységi zivatarok kialakulásában. A vizsgált napon dél körül jelentek meg a folyamat első lépéseként az első zivatarcellák a Mátra környékén, amelyeket a budapesti radar 120 kilométeres sugarú képein is jól nyomon lehetett követni. Ezek a csapadékgócok áramlási rendszerük révén újabb zivatarok képződését idézték elő, amelyek 13 órára bonyolult csapadékrendszerré olvadtak össze (2. fázis). A helyzet sajátos, „szállítószalag”-szerű voltára utal az, hogy a zivatarok nem egymás mellett, hanem egymást követően, sorban jöttek létre. A harmadik fázisban 13:30 és 14:30 között vált annyira erőssé a Mátrabérc feletti zivatarcella, hogy intenzív eső és jég kezdett hullani belőle. Ezután intenzitása ugyan gyengült (4. fázis), de további másfél órán keresztül a vízgyűjtő felső része fölött maradt, csapadékát gyakorlatilag mindvégig ott adta ki magából, valamint mérete is folyamatosan gyarapodott. A további radarképeken megfigyelhető volt az is, hogy a lassan délnyugat felé húzódó csapadékzóna fokozatosan az óramutató járásával ellentétes rotációba kezd. (Horváth, 2005a) 4.1.4. A lefolyási események jellemzése Az előző alfejezetben ismertetett körülmények hatására óriási mennyiségű csapadék hullott a Kövicses-patak és különösen a Csörgő-patak részvízgyűjtőjére (3. ábra). A maximális értéket Mátraszentlászló mérőállomásán regisztrálták: itt 111 mm hullott le a csapadékhullás 1,5-2 órás időtartama alatt. A jelenség lokális voltát tükrözi, hogy a szomszédos Mátraszentimrén csak 44, a hegység északi lejtőjén 3 kilométernél nem nagyobb távolságra fekvő Mátraalmáson 63,5 mm eső hullott. A Zagyva völgyében létesített állomásokon (Hasznos, Pásztó) mindössze 25-30 millimétert mértek. 9