A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése
Gravitációsan pótolható vízmennyiség: 5 000 km 2 területen – 2 350 millió m 3 Szivattyúsan pótolható vízmennyiség 3 100 km 2 területen – 1 650 millió m 3 Vízpótlás szükséglet összesen 8 100 km 2 területen – 4 000 millió m 3 A tervezett beavatkozástól elvárható, hogy 15 – 20 év alatt hozzon eredményt, vagyis pótolja az 50 éves talajvíz veszteségeket, illetve biztosítson kapacitást a térség vízgazdálkodási fejlesztéséhez. Ennek megfelelően a 8 m 3 / s-os kapacitás látszik megfelelőnek, a grafikon szerint hozzá tartozó 207 millió m 3 / év vízátvezetéssel, mivel ekkora kapacitás – 6,5%-os párolgási veszteséggel számolva, amelyet később részletezünk – elvileg nem egészen 21 év alatt pótolná a hiányzó talajvíz készletet. Ettől sokkal kisebb kapacitású csatorna kialakítását, a sok bizonytalansági tényező miatt, – melyben az egyik legbizonytalanabb elem a globális felmelegedés hosszú távú hatása a Sajó vízjárására és a Duna-Tisza közi Homokhátság vízháztartására – nem látszik célszerűnek. A Sajóból átvezethető vízkészletbe nem számoltuk bele a tápcsatorna által keresztezett főbb vízfolyások, illetve a magának a tápcsatornának a közvetlen vízgyűjtőjét, melyek együttes nagysága 4500 km 2 . Az innen átvezethető vízmennyiség nagysága a jelen tanulmány kereteit meghaladó, részletesebb vizsgálattal határozható meg, figyelemmel arra, hogy a vízgyűjtőre jelenleg támaszkodó területek vízellátása kárt ne szenvedjen. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy az itt nyerhető vízkészletek felhasználásával valamennyivel csökkenthető lenne a Sajó vízkészletének igénybevétele, illetve a tápcsatorna felsőbb szakaszának keresztmetszete. Megjegyezzük, hogy a Zagyva folyó pásztói szelvényében az elmúlt 20 év átlagában levezetett víztömeg 27 millió m 3 / év volt. (MAHAB adatbázis.) Ebből a vízkészletből – a Sajónál számított arányok szerint – kb. 11 millió m 3 / év víz lenne átvezethető a Homokhátságra. Az építendő csatorna hossza 80-110 km lenne, attól függően, hogy mennyire követi a domborzatot. Ez a vízmennyiség 5-6 ezer ha terület öntözésére volna elegendő, és nem oldaná meg a hátság vízháztartási gondját, ezért nem tekinthető a probléma kezelés lehetséges alternatívájának. A Homokhátság szárazulását illetve hosszú távú elsivatagosodását csak a Sajó vízkészletére támaszkodva lehet megakadályozni. Vízátvezetés létesítményei: A vízátvezetés fő létesítménye a 8 m 3 / s kapacitású Homokhátsági-tápcsatorna. Az indulás egy a Sajón, Sajópüspöki és Sajónémeti között, a Hangony vízfolyás fölötti területen kialakítandó kb. 2 millió m 3 térfogatú tározóból, 151,0 mBf-i szintről történhet. Érkezés a PilisAlbertirsa és a Lajosmizse-Nagykőrös között kialakítandó Homokháti-tóba, 140,0mBf-i szinten. A csatorna hossza, anyaga és esése többféleképpen is kialakítható. (3. ábra) 6
