A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)
2. szekció: A Duna-Tisza köze vízgazdálkodásának helyzete és problémái - Gyirán István, ADUKÖVIZIG: A Duna-Tisza közi Homokhátság vízgazdálkodásának fenntartható fejlesztése
Jan. Febr. Márc. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szept. Okt. Nov. Dec. 13,05 11,07 27,57 35,24 24,91 25,69 12,09 10,15 7,89 7,57 7,14 11,93 Ha a vízhozam adatokat 1990-től vizsgáljuk, akkor 2-3%-al nagyobb vízhozam értékeket kapunk, ezért mértékadónak továbbra is a 2003 – 2007. időszak adatait tekintjük. A vízgyűjtő jellegéből adódóan a folyó vízjárása gyors, egy-egy hónapon belül is nagy ingadozásokat mutat, ezért a vízkészlet meghatározását a napi vízhozam adatok vizsgálatával végezzük, 2003 – 2007. időszakra vonatkozóan, feltételezve, hogy a mért vízhozam az adott nap 24 órájára végig érvényes. Az évente lefolyó vízmennyiség a vizsgált szelvényben és öt év átlagában 511 millió m 3 . Ennyi vízből lehet „gazdálkodni”, vagyis a hátsági területekre vizet átvezetni úgy, hogy a folyó alsóbb szakaszán sem ökológiai, sem gazdasági hátrány ne keletkezzen. Az átvezethető vízkészlet meghatározásánál kikötjük, hogy a Sajó mindenkori vízhozamának legalább 20%-a megmarad a mederben, az alsóbb szakaszok vízszükségletének kielégítésére. Ha bizonyos vízhasználatokhoz ez nem mindig lenne elegendő, akkor az esetleges vízhiány egy kellően nagy tározóval, vagy tározó rendszerrel, a szeszélyes vízjárású Sajó nagyvizeiből jól kiegyenlíthető. A fenti feltételezésből kiindulva megvizsgáljuk, hogy 2 - 12 m 3 / s vízszállítások között, az egyes tápcsatorna kapacitásokhoz mekkora éves levezetés tartozik. Az eredményt az alábbi grafikon ábrázolja: Levezethető éves víztömeg alakulása a tápcsatorna kapacitás függvényében 63 257 94 149 207 247 235 222 172 191 124 0 50 100 150 200 250 300 23456789101112 Tápcsat. kapactása (m 3 /s) Éves víztömeg (milló m 3 ) Az ábráról leolvasható, hogy – amint az várható volt – a tápcsatorna kapacitásának növekedésével a levezetett éves mennyiség növekedése fokozatosan csökken. Jó becsléssel egy 8 m 3 /s körüli kapacitás kiépítése látszik gazdaságosnak, bár egy költséges alépítmény illetve nyomvonal előkészítés (csatorna viadukt, mély csatorna bevágás) jelentősen eltolhatja a költségarányokat. A kapacitás meghatározásánál másik szempont az igény oldal, vagyis évente annyi vizet kell átvezetni, hogy az érzékelhető változást hozzon a vízellátással érintett területen. A hátság északi felének vízpótlása gravitációsan megoldható, illetve az így odavezetett víz a 110 m magas völgynyeregben, a Bácskai-tápcsatornán keresztül átvezethető a déli részre, és ott a Majsai-tápcsatorna segítségével a bácskai löszhátat körbeölelve, a 95,0 – 110 m közötti területek vízszükségletét szintén gravitációsan ki lehet elégíteni. (3. ábra) A déli rész e fölötti területeinek vízpótlása viszont csak szivattyúsan oldható meg. Ennek megfelelően az 50 év alatt kialakult térségi vízhiány a következőképpen pótolható: 5
