A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Galgóczy Zsolt, VKKI: Csapadékintenzitás-mérő és vízszintregisztráló műszerek tesztelése egy hegyvidéki kísérleti vízgyűjtőn (Radnai-havasok)

(1957) alapján: Rb

1-2 = 4,1, Rb

2-3 = 4,6, Rb

3-4 = 3,7 (Galgóczy, 2004). A vízgyűjtő alakja és az említett vízhálózati tulajdonságok a heves árhullámok kialakulásának kedveznek (1. ábra). 1. ábra. A kísérleti vízgyűjtő földrajzi helyzete és digitális domborzatmodellje A Nagy-Szamos forrásvidékét hűvös, csapadékos hegyvidéki éghajlat jellemzi. A csapadékot szállító légáramlat és az ütköző felület térbeli viszonyától, valamint a tengerszint feletti magasságtól függően a sokévi átlagos csapadékmennyiség 900-1300 mm között alakul, egyes helyeken az 1400 mm-t is meghaladhatja. A mintaterület és környéke tehát a Kárpátmedence legcsapadékosabb régiói közé tartozik (Coldea, 1990; Mureşianu, 1997). A sajátos domborzati és hidrometeorológiai adottságoknak köszönhetően a körzetben esetenként extrém árvizeket kialakító csapadékgócok is létrejöhetnek, jellemző példa erre az 1970-es Tiszavölgyi árvíz (Andó és Vágás, 1972; Boga, 1973; Illés és Konecsny, 2001; Topor, 1970). A javarészt tűlevelűekből álló természetes növénytakaró (lucfenyő 63%, jegenyefenyő 14%, bükk 16%) 75%-ban borítja a felszínt; a lefolyás szempontjából kritikus, erdőhatár feletti meredek lejtők aránya 25%. 3. Módszerek A kísérleti vízgyűjtő lefolyási folyamatainak vizsgálatára 12 db vízszintregisztráló és 8 db csapadékintenzitás-mérő műszer készült. A műszerek a vízállás időbeli változásának nyomon követésére alkalmasak, így a megfelelő helyszínre telepítve őket, a csapadékesemények és a belőlük kialakuló árhullámok összefüggéseinek egzakt, mennyiségi vizsgálatát teszik lehetővé. Mindkét műszertípus mérési elve azonos: a függőlegesen vízbe helyezett műszertokban sűrűn egymás alatt mágneses (reed-) relék vannak elhelyezve. A vízszint változásának megfelelően egy mágnessel ellátott úszó mozog gyűrűként fel-le a műszertok körül, amely az aktuális vízszintnek megfelelő pozícióban lévő relét hozza működésbe (zárja a két elektródát). A zárt állapotú relé sorszámát – az elérni kívánt mérési gyakoriságnak megfelelő időközönként – egy adatgyűjtő elektronika rögzíti és tárolja el a memóriában (2. ábra). A 2