A Magyar Hidrológiai Társaság XXVII. Országos Vándorgyűlése (Baja, 2009. július 1-3.)

13. szekció: Alkalmazott hidrológia - Galgóczy Zsolt, VKKI: Csapadékintenzitás-mérő és vízszintregisztráló műszerek tesztelése egy hegyvidéki kísérleti vízgyűjtőn (Radnai-havasok)

CSAPADÉKINTENZITÁS-MÉRŐ ÉS VÍZSZINTREGISZTRÁLÓ MŰSZEREK TESZTELÉSE EGY HEGYVIDÉKI KÍSÉRLETI VÍZGYŰJTŐN (RADNAI-HAVASOK) GALGÓCZY ZSOLT Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság 1. Bevezetés A vízgyűjtő területek lefolyási folyamatainak feltárása a hidrológia egyik alapfeladata. Ennek jelentőségét szakmai körökben már a múlt század első felében felismerték, amikor elsőként az Egyesült Államokban, majd később világszerte kísérleti és tájjellemző területeket létesítettek a vízgyűjtők komplex tanulmányozása céljából. Az árvíz-hidrológiai szempontból kulcsfontosságú hegyvidéki területekre ezen belül is a mai napig megkülönböztetett figyelmet fordítanak (Domokos, 1979; Dub, 1965; Leopold, 1973; Liebscher, 1973; Reinhart, 1958; Toebes és Ouryvaev, 1970; Tsukamoto, 1975; VITUKI, 1975, 1978; Mendez, et al. 2003; Miklánek, et al. 2003; Parajka, 2001; Stone, et al. 2008; etc.) A hegyvidéki kísérleti vízgyűjtőkön végzett kutatások fontosságát jelzi, hogy folyóink vízjárását döntő mértékben az országhatáron kívüli hegységi területek adottságai és hidrometeorológiai folyamatai határozzák meg. Figyelembe véve az utóbbi évek Tisza-völgyi árvízeseményeit, a vizsgálataimhoz egy Radnai-havasokban lévő reprezentatív vízgyűjtőt választottam ki, ahol a csapadék és a vízhozam időbeli változásának követésével lehetőség nyílik e területek behatóbb tanulmányozására. Már a kutatómunka kezdeti időszakában nyilvánvalóvá vált, hogy a csapadék és a lefolyás összefüggéseinek vizsgálatához műszeres mérésekre lesz szükség. Az adatsorok előállítása érdekében saját fejlesztésű csapadékintenzitás-mérő és vízszintregisztráló műszerek gyártásába kezdtem, az első használható széria tesztelésére 2008. nyarán került sor. Az észlelési adatok kiértékelése során olyan eredmények születtek, amelyek igazolták a műszerek helyes működését és használhatóságát. A kifejlesztett mérőeszközök a későbbiekben tetszőleges (hó- és fagymentes) időszak csapadékeseményeinek regisztrálására és vízjárási folyamatainak nyomon követésére alkalmasak. 2. A vizsgált terület A műszerek tesztelésére kiválasztott 99,2 km

2-es mintaterület a Nagy-Szamos forrásvidéke, a Radnai-havasok keleti részén 687-2222 m közötti magasságtartományban fekszik. A vízgyűjtő határa hosszú szakaszon egybeesik a Kárpátok fő vízválasztójával. A Radnaihágótól (1275 m) nyugatra és keletre elterülő mintegy 1500-1800 m átlagmagasságú gerincszakaszok amfiteátrum-szerűen ölelik körül a területet, meghatározva a részvízgyűjtők lejtésviszonyait és égtáj szerinti kitettségét. A domborzatot erős horizontális és vertikális tagoltság jellemzi, több helyen 4 km/km

2 feletti völgysűrűség- és 550 m/km

2-t meghaladó relatívrelief-értékekkel. A vízgyűjtő alapkőzete túlnyomó részben vízzáró csillámpala, kvarcit, gránit és gneisz, ami kedvez a gyors lefolyásnak (Morariu, et al. 1972; Kräutner, 1938; Sîrcu, 1978). A vizsgált terület vízrendszerét mintegy 600 kisebb-nagyobb, a peremterület felől legyezőszerűen összefutó vízfolyás alkotja. A vízhálózat rajzolata a Verstappen-féle besorolás (1964) szerint jellemzően szabadon fejlődő ágas, részben szerkezetileg befolyásolt. A bifurkációs együttható átlagos értékei 1: 25 000-es térképről a Strahler-féle kategorizálás